Jézusunk a mai evangéliumban nem csak kér, hanem ígér is. Kéri, hogy ha szeretjük Őt, tartsuk meg parancsait. Fedezzük fel, hogy Isten életünk vezére, az embertárunk pedig Isten képmása. Hogy ehhez erőnk, motivációnk legyen, megígéri, hogy elérkezik az Igazság Lelke, és velünk is marad. Pünkösdre várunk, a Szentlélek eljövetelét készülünk megünnepelni!
Az Úr Jézus a mai evangéliumban a Mennyei Atyával való kapcsolatát állítja elénk. Előbb arról beszél, hogy az atyai házban sok hely van, vagyis mindnyájan meghívást kaptunk, majd azt mondja: senki sem juthat el az Atyához, csak Őáltala. Aki Őt látja, látja az Atyát is. Nehezen felfogható gondolatok ezek a emberi értelem számára. A Mester hozzáteszi: legalább a tetteiért higgyünk abban, hogy Ő az Atyában van és az Atya Őbenne. A mennyországban minden világossá fog válni előttünk!
A papi hivatások világnapján egyházunk az Úr Jézust, mint jó Pásztort állítja elénk. Az evangéliumban azt mondja magáról: "én vagyok az ajtó". Rajta keresztül juthatunk el végső célunkhoz, a mennyországba!
Az Úr Jézus az elcsüggedt, szomorú emmauszi tanítványok mellé szegődik, meghallgatja és tanítja őket, majd velük marad, megtöri a kenyeret. Erő árad beléjük, átragyog az egész lényükön a feltámadás valósága. Összeállnak a múltbéli képkockák, jövő, távlat világosodik bennük: lelkesedés, öröm, fáradhatatlanság. Valljuk meg, mi is ezt szeretnénk, szegődjön mellénk a Feltámadott életünk útján, érezni szeretnénk, hogy velünk marad. A szentmisében, a kenyértörésben velünk akar maradni, a szívünkbe akar költözni, nekünk is lelkes jövőt szán!
A mai evangéliumi szakasz Tamás apostolt állítja elénk, akire hamar ráragasztjuk az Úr Jézus feltámadásában való kezdeti kételkedése miatt a "hitetlen" jelzőt. Az utolsó mondatban azt olvassuk, hogy azért íródott meg az evangélium, hogy a hit által életünk legyen benne. Sokszor tapasztaljuk a mindennapjaink kisebb-nagyobb "fuldoklásait", amikor úgy érezzük, mintha távol kerülnénk az igazi élettől, a nyugalomtól és a szeretettől. Ki szokott derülni, hogy Istenre való ráhagyatkozás nélkül aligha működik mindez.
Urunk feltámadásának misztériumához évről-évre egyre közelebb kerülhetünk. Átélve a nagyhét liturgiáit, megelevenednek előttünk az Úr Jézus szenvedésének pillanatai. Ártatlanság, áldozat, elítélés, megszégyenítés. Ezek a gondolatok járnak e napokban nem csupán a fejünkben, hanem a szívünkben is. Önként vállalja értünk a Mester a szenvedést, annak fizikai és lelki dimenzióját. Csak a szívünkkel érthetjük meg ezt, az értelmünk határos. Aki igazán átéli ezt az isteni lehajlást az emberért, annak nem kérdés, hogy miért Húsvét a keresztény ember legnagyobb ünnepe!
A vakon született meggyógyítása a mai evangéliumi szakasz témája. Az Úr Jézus csodája kapcsán a farizeusok kifogással élnek: miért nem tartja meg a szombati pihenőnapot. Az isteni szeretet áradásának nincsenek határai. Mi is bármikor megtehetjük, továbbadhatjuk. A nagyböjti idő egészen jó alkalom erre!
A mai evangéliumi szakaszban arról hallunk, hogy a Szikárból származó szamariai asszony találkozik Jákob kútjánál az Úr Jézussal. A történet során számos kérdés és válasz vezet el oda, hogy a szamaritánusok közül nagyon sokan megvallják: "Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője." Felmerül a kérdés, hogy mindez a szamariai asszony sikertörténete-e? Látva a nem éppen erkölcsös életét, összerándul a szemöldökünk. Mégis Isten eszköze lett abban, hogy a város lakói Krisztussal találkozzanak. A legfőbb ünezet tehát, hogy ne féljünk tanúságot tenni hitünkről még akkor is, ha az önvizsgálatunk során felfedezünk magunkban bűnt. A Mester azt várja tőlünk, hogy hirdessük az Örömhírt, a bűneinket pedig tegyük le elé.
Urunk színeváltozásának elbeszélését halljuk az evangéliumban: az Úr Jézus arca és ruhája fakítóan ragyogott. Emberi szavakkal nagyjából így lehet ezt leírni. Néhányan látták csupán, de ők sem értették. Amikor a Mester feltámadt, kezdett összeállni a kép a tanítványok fejében és lelkében. Krisztus Urunk így akart valamit megmutatni a mennyei dicsőségből. Nincsenek rá szavaink, de igazából nem is kellenek, hiszen ha eljutunk oda, betelünk mindennel!
A mai evangélium az Úr Jézus megkísértéséről szól. Élelem, hatalom és gazdagság - erre csábítja a kísértő. Valljuk meg őszintén, mi, emberek nagyjából ugyanezekkel szembesülünk, amikor életünk gyenge pontjait vizsgáljuk. A nagyböjt hagyományos gyakorlatai arra tanítanak, hogy tegyük át a fókuszt: lemondással, imádsággal és a rászorulók megsegítésével egészen egyszerűen kevésbé leszünk érintettek a gonosz lélek kísértéseiben. Igazi szabadság költözik a szívünkbe, melyből öröm, szeretet és béke fakad. Áldott húsvéti készületet!
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.