Évközi 24. vasárnap
A tékozló fiút, az irgalmas atyát és a méltatlankodó testvért jól ismerjük az Úr Jézus legismertebb példabeszédéből. Megszólal itt még valaki, az atyai ház egyik szolgája, aki - miután a kisebbik fiú léha életét hátrahagyta, és visszatért atyjához - elújságolja az otthon maradt testvérnek, hogy "megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt." A hízlalt borjú a Mennyei Atya végtelen szeretetét jelzi. Rá tudok csodálkozni erre, amikor az életemet sikerül újra Isten felé terelgetnem? Mit szólok ahhoz, ha a környezetemben valaki megtér?