Hirdetmények

Urunk megkeresztelkedése

Urunk megkeresztelkedése

A karácsonyi ünnepkört lezáró vasárnap átvezet bennünket Jézus nyilvános működésének kezdetéhez. Egészen addig, amíg Jézus Keresztelő János elé nem lép, a nép között találjuk elvegyülve. A Szentírás szerint a Szentlélek leszállt rá, mégpedig látható alakban, mint egy galamb. Bizonyára mindannyian kívácsiak vagyunk, vajon egészen pontosan hogy is történt, hiszen érezzük, hogy az emberi szavak általi kifejezés, képalkotási képesség bizony kevés mindehhez. Nekünk azonban nem ihlet kell egy művészeti alkotáshoz, hanem a bizonyosságra van szükségünk, hogy igen, hallgathatunk a Mesterre!


ADVENT 4. vasárnapja

ADVENT 4. vasárnapja

Szűz Mária meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet, aki Keresztelő Jánossal a szíve alatt megéli a találkozás örömét. Felujjong a magzat is, örül a Szűzanya is. Ebből az evangéliumi szakaszból kitűnik, hogy az Istennel való találkozás mindig öröm. Néha úgy érezzük, nem akarunk az Úrral találkozni. Ne aggódjunk, hiszen az Ő szelíd hívása, várakozása egészen addig megmarad, amíg mi lelki rendet, szívbéli tisztaságot nem teremtünk. Ekkor rádöbbenhetünk, hogy mi magunk voltunk gátjai az örömteli találkozásnak!


Advent 3. vasárnapja

Advent 3. vasárnapja

Mit tegyünk? Ez a kérdés visszhangzik a mai evangéliumban. Szent Lukács leírja, hogy a nép, a vámosok és a katonák is megkérdezik Keresztelő Jánost az üdvösségre vezető útról. Miután igyekezett mindenkinek megfelelni, elkezdtek azon tanakodni, hogy nem János-e a Krisztus. Valamit megsejtettek abból, hogy itt készül valami. Úton van a Megváltó, akinek előfutárát hallgatták, kérdezgették. Úgy tűnik, a hozzáállásuk befogadó, vágyakozó volt: szerették volna a legteljesebb módon befogadni Istent. Az öröm vasárnapján mi azért adjunk hálát, hogy az Úr Jézusban megmutatkozott ez az isteni törődés, és elérkezett a megváltás!


Advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja

A kijelölt evangéliumi részletben megjelenik Keresztelő János, aki felhívja a figyelmet életünk göröngyeinek kiegyenesítésére. A békétlenség, a gőg, az agresszió hegyeit elhordani, a lustaság, az erőtlenség, a motiválatlanság völgyeit feltölteni bizony nem egyszerű feladat. Tudva azt, hogy Isten is elindult az ember felé, jóleső dolog arra gondolnunk, hogy ő nem feltétlenül szembe jön velünk, hanem elkísér, biztosít a támogatásáról. Így a Vele való találkozáshoz Ő maga vezet el. Sosem vagyunk egyedül!


Advent 1. vasárnapja

Advent 1. vasárnapja

Advent van, az Úr eljövetelének várása. A mai evangéliumban az Úr Jézus a végidőről tanít, főleg azt emeli ki, hogy amikor elérkezik az Istennel való találkozás ideje, akkor emeljük fel fejünket. Bizony nem mindig könnyű belegondolni abba, hogy milyen lehet Isten arcába nézni. A karácsonyi készületünk ebben is segíthet: a külső és belső rendrakás egyre "vállalhatóbbá" tesznek az Úr előtt.


Évközi 33. vasárnap

Évközi 33. vasárnap

Az Úr Jézus a mai evangéliumban a végidőről tanít. Felhőkön, hatalommal és dicsőséggel eljövő Emberfiáról, választottakat összegyűjtő angyalokról, elmúló égről és földről hallunk, valamint arról, hogy ennek időpontját egyedül a Mennyei Atya tudja. Felmerül több kérdés is: Jó ez így? Kell ez nekünk? Miért nem tudhatjuk pontosabban? Ha előtörnek belőlünk ezek a kérdések, érdemes belekapaszkodnunk abba, hogy a mai emberre nagyon is jellemző, hogy könnyen elterelődik a figyelme, elhomályosul a lényeg. Gondoljunk arra így az egyházi év végén, hogy akik fel vannak készülve a mennyországra, azokat Isten nem csupán tárt kapukkal, hanem kitárt kezekkel várja. A készületen van tehát a hangsúly, hiszen ha éberen várjuk az Úrral való találkozást, tulajdonképpen mindegy is, hogy ez mikor következik be...


Évközi 31. vasárnap

Évközi 31. vasárnap

Melyik az első a parancsok közül? - mondhatnánk: jó kérdés! Valószínűleg mi is azok közé tartoztunk volna, akiket az ószövetség számos vallási szabálya gyakorlatilag útvesztőbe helyezett. Az Úr Jézus Isten imádását helyezi mindenek elé és fölé. Hogy mi ennek az értelme? A hívő ember számára ez már talán könnyebben megválaszolható kérdés. Istenhez tartunk, az Ő országát várjuk, és miközben ezt tesszük, rájöhetünk, hogy nemcsak az út végén vár, de el is kísér minket!


Évközi 28. vasárnap

Évközi 28. vasárnap

A vasárnapi evangéliumban az Úr Jézus a gazdag ifjúval találkozik, akit megkedvel, hiszen gyermekkora óta igyekezett az ismert parancsokat megtartani. A Mester megjegyzi: "Valami hiányzik még belőled." Arra kéri, hogy tudjon független lenni a vagyonától. A szegényeknek szétosztani mindent? Sokszor már az is nehéz, hogy birtoklási vágyunkat féken tartsuk. Mindnyájunknak szól az idézett jézusi mondat. Belőlem mi hiányzik, hogy teljesen Isten Országát keressem?


Évközi 25. vasárnap

Évközi 25. vasárnap

A mai evangéliumi szakaszban arról hallunk, hogy az Úr Jézus tanítványai azon vitatkoznak út közben, hogy ki a nagyobb közülük. A Mester válasza: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája." Az nem feltétlenül baj, ha abban versenyzünk, hogy ki tesz minél több jót a másikkal!
   


Évközi 22. vasárnap

Évközi 22. vasárnap

Az ősök hagyománya... A mai evangéliumi üzenet felhozhat bennünk több emléket, amely családi, vallási hagyományainkról, szokásainkról villant be epizódokat. A kérdés az, hogy tudjuk-e egy-egy családi rítusnak, szokásnak az eredeti értelmét, mondanivalóját. Vallásgyakorlatunk bizonyos elemei kapcsán ugyancsak felmerülhet az, hogy már csak megszokott cselekedetek, mozdulatok, rituálék csupán. Az Úr Jézus igyekszik példát mutatni abban, hogy miként kellene leporolni mindezt, megtartva az igazi értéket, és adott esetben új köntöst szőni köré. Istenünk megszólításának új útjai, a Vele való találkozásaink új módja - mind-mind izgalmas dolgok, főleg annak fényében, hogy vannak el nem avuló, meg nem kopó rítusaink, mint a szentmise, a szentségimádás, a rózsafüzér. Találjuk meg ezen felsorolás számunkra "élhető" folytatását, általa közelebb fogunk kerülni a mi Urunkhoz!


© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.