Együtt ünnepeljük a főapostolokat, mely azt is sugallhatja számunkra, hogy az evangélium öröme mindenkié. Péter a zsidóság felé fordul igehirdetésével, Pál pedig a pogányokhoz. Mindkettejüket ugyanaz hajtja, amely minket is kell, hogy vezessen: megismertetni az Úr Jézust az emberekkel.
A mai evangéliumi szakasz húsvétvasárnap estéjére visz vissza bennünket. A Feltámadott küldi az apostolokat, ahogy Őt küldte a Mennyei Atya. Azt is mondja: "Vegyétek a Szentlelket!" Mindkét gondolat Pünkösd fényében nyer értelmet. Amint eltelnek az apostolok a Szentlélek erejével, teljesen tudatába kerülnek küldetésüknek. Megszületik az Egyház, a Krisztusban hívők, és az evangélium öröméről tanúságot tenni akarók közössége.
Az apostolokban a búcsúzó Mester kettős érzéseket válthat ki. Egyrészt tanácstalanság, szomorúság lehet bennük, amiért az Úr Jézus fizikai valóságában elhagyja őket, visszatér a mennybe, másrészt vigasztalhatja őket a megígért Szentlélek eljövetele. Pünkösdre készülve fedezzük fel, hogy az Úr ma is küldi nekünk minden nehézségünk közepette a "Atya megígért ajándékát". Várjuk nyitott szívvel a Szentlelket!
Az Úr Jézus új parancsot ad: "Szeressétek egymást!" A világtörténelem legnagyobb árulásakor a világ megváltója a kölcsönös szeretetre buzdít. Ezt a kontrasztot csak az képes helyre tenni bennünk, ha a Mester értünk vállalt szenvedésére, kereszthalálára és feltámadására gondolunk. Értünk tette, hogy ne maradjunk céltalanok, elveszettek, hanem örök életünk legyen. Ezért nem csupán érdemes, hanem kell is megfogadnunk Krisztus szavát, még akkor is, ha a "parancs" szó először meghökkent.
Jó Pásztor vasárnapján imádkozzunk a szolgálatban élő lelkipásztorokért, a papságra készülőkért! Az Úr Jézus, a mi Mesterünk a jó pásztor, akit követve haladhatunk örök célunk felé, a mennyországba. Isten éltesse Krisztus 267. földi helytartóját, XIV. Leó pápát!
Péter apostol körül zajlik a mai evangéliumi történet. Halászni megy, nem sikerül. A Feltámadott szavára újra próbálkozik, szakadozni kezd a háló. A Mester süti a halat a parton, de számít a tanítványok altal fogottakra is. Családiassá válik a találkozás. Erre vágyunk mi is, amikor az Úr Jézust keressük.
Húsvét vigíliáján a templom előtt rakott tűz igyekszik áttörni a Szent Háromnap sötétségét. Az egyházi év legszebb liturgiájának első és talán legfontosabb eszköze a pap által megáldott, csendben pattogó tűz. Lobogó szolgálata nem merül ki abban, hogy emlékeztet az isteni fényességre, lelkünk mennyei vágyaira, vagy a bűneinktől való megtisztulásra. Neki jut az a megtiszteltetés, hogy az ő lángjáról gyulladhat meg a húsvéti gyertya, mely Krisztust, a Világ Világosságát jelképezi. Hamarosan parázzsá, majd hamuvá múlik, melyet a legkisebb fuvallat is eloszlat. Küldetését azonban beteljesítette, rábízott feladatát elvégezte.
A húsvéti öröménekben énekeljük: „már tudjuk, mit hirdet ez a gyertyaszál nékünk, mely az égi tűzről Isten dicséretére gyulladt lángra”. Krisztus fényessége áttöri a sötétséget, az Egyház pedig tovább imádkozik: „kérünk tehát, Urunk, téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát”. A bűn sötét hazugságát Krisztus fényes igazságával tudjuk legyőzni, mely által mennyei vágyakra gyullad szívünk, és tiszta lélekkel juthatunk el az örök dicsőség fényének megünneplésére.
A Nagyhét kezdetén, virágvasárnap az Úr Jézust ünnepeljük, aki szenvedése előtt bevonult Jeruzsálembe. Éljenző, hozsannázó tömeg fogadta, királyként érkezett. Az emberek tiszteletük jeleként pálmaágakat, ruháikat terítették Jézus útjába. Megtehetjük, hogy csak szemléljük mindezt, de mennyivel szebb és odaadóbb, ha valahogy kifejezzük az Úr Jézus iránti tiszteletünket. Áldott a Király!
A házasságtörő asszonyról szóló evangéliumi részlet hallatán általában két részt tartunk emlékezetesnek. Az egyik a szállóigévé vált jézusi mondat: "az vesse rá az első követ, akik közületek bűn nélük van", a másik pedig az a kép, amikor a Mester ír a föld porába. Sokan leragadnak ott, hogy vajon mit írhatott... Egy imában átvirrasztott éjszaka után az irgalom és a megbocsátás fénye ragyog fel, hiszen az is elhangzik "én sem ítéllek el". Mi is így szeretnénk a bűnbánatban Istenhez fordulni: tisztítson, szabadítson meg vétkeinktől, Ő, aki utálja a bűnt és végtelenül szereti a bűnöst.
Az Úr Jézus tékozló fiúról szóló példabeszédét egyaránt hallgatják vámosok, bűnösök, írástudók és farizeusok. Mind a négy csoport hordoz sajátosságokat, melyekre a példázatban találunk utalásokat. A Mester mindenkit megszólít az irgalmas apa történetével, ahogy irgalmas szeretetét is mindenki felé árasztja. Fedezzük fel, hogy konkrétan mi szól nekünk a mai evangéliumból, és vegyük észre azt is, hogy mindez gyógyír számunkra!
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2025 Minden jog fenntartva.