A vakon született meggyógyítása a mai evangéliumi szakasz témája. Az Úr Jézus csodája kapcsán a farizeusok kifogással élnek: miért nem tartja meg a szombati pihenőnapot. Az isteni szeretet áradásának nincsenek határai. Mi is bármikor megtehetjük, továbbadhatjuk. A nagyböjti idő egészen jó alkalom erre!
A mai evangéliumi szakaszban arról hallunk, hogy a Szikárból származó szamariai asszony találkozik Jákob kútjánál az Úr Jézussal. A történet során számos kérdés és válasz vezet el oda, hogy a szamaritánusok közül nagyon sokan megvallják: "Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője." Felmerül a kérdés, hogy mindez a szamariai asszony sikertörténete-e? Látva a nem éppen erkölcsös életét, összerándul a szemöldökünk. Mégis Isten eszköze lett abban, hogy a város lakói Krisztussal találkozzanak. A legfőbb ünezet tehát, hogy ne féljünk tanúságot tenni hitünkről még akkor is, ha az önvizsgálatunk során felfedezünk magunkban bűnt. A Mester azt várja tőlünk, hogy hirdessük az Örömhírt, a bűneinket pedig tegyük le elé.
Urunk színeváltozásának elbeszélését halljuk az evangéliumban: az Úr Jézus arca és ruhája fakítóan ragyogott. Emberi szavakkal nagyjából így lehet ezt leírni. Néhányan látták csupán, de ők sem értették. Amikor a Mester feltámadt, kezdett összeállni a kép a tanítványok fejében és lelkében. Krisztus Urunk így akart valamit megmutatni a mennyei dicsőségből. Nincsenek rá szavaink, de igazából nem is kellenek, hiszen ha eljutunk oda, betelünk mindennel!
A mai evangélium az Úr Jézus megkísértéséről szól. Élelem, hatalom és gazdagság - erre csábítja a kísértő. Valljuk meg őszintén, mi, emberek nagyjából ugyanezekkel szembesülünk, amikor életünk gyenge pontjait vizsgáljuk. A nagyböjt hagyományos gyakorlatai arra tanítanak, hogy tegyük át a fókuszt: lemondással, imádsággal és a rászorulók megsegítésével egészen egyszerűen kevésbé leszünk érintettek a gonosz lélek kísértéseiben. Igazi szabadság költözik a szívünkbe, melyből öröm, szeretet és béke fakad. Áldott húsvéti készületet!
Az emberszeretet különböző fokozatait vonultatja fel az Úr Jézus a mai evangéliumban. Az önzetlenségen és nagylelkűségen keresztül egészen az ellenségszeretetig ível a Mester tanítása. A végén pedig jön a buzdítás: "Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!" Ha elmélyedünk abban, hogy a tökéletességre való törekvés egy életprogram, amely a mennyországba vezet, már nem is olyan nehéz hozzákezdeni szeretetünk fokozásához!
A mai evangéliumban a törvényről hallunk. Az ószövetségi törvényt, mely a parancsok szigorú megtartását tekintette az Isten előtti kedvesség útjának, az Úr Jézus tökéletesíti, megszenteli, mégpedig úgy, hogy a szeretetet állítja a középpontba. Nem eltörölni jött a törvényt, hanem megtisztítani mindattól, ami nem Istenhez visz közelebb. A mai szakasz üzenete: dolgok mélyére ásva, "gyökerestül" kell már a bűnös gondolattól is távol tartani magunkat. Így válunk egyre tisztábbá, és a szeretetre még inkább képessé.
Két egészen egyszerű képet használ a mai Evangéliumban az Úr Jézus: legyünk só és világosság. Só, hogy tartósítsuk és ízt adjunk a világnak, világosság, hogy tanúságtételünk által egyértelmű legyen életünk krisztusi iránya. A cél pedig az, hogy látva jótetteinket, magasztalják Mennyei Atyánkat! (vö. Mt 5, 16)
Ezen a hétvégén egyházunk különösképpen is a Szentírást állítja elénk. Nyilván máskor is figyelünk Isten üzenetére, de ezúttal valóban kitüntetett figyelemmel hallgassuk, azzal a kíváncsisággal, amely felfedezteti velünk a nekünk szóló üzenetet. Az Úr Jézus tanítványokat gyűjt a mai evangéliumi szakaszban. Higgyük el, hogy a kinyilatkoztatással bennünket is közösségébe hív!
Keresztelő János tűnik fel a mai evangéliumban is, aki rámutat Krisztusra, megvallja, hogy ő az Isten Fia. Előfutára volt a Messiásnak, aki úgy teljesítette küldetését, ahogy az a mi feladatunk is. Mi is kell, hogy benne legyünk ebben az "előfutár-szerepben", szavainkkal és tetteinkkel mi is hirdessük azt a Krisztust, akit mi megismertünk, azt a szeretetet, amit furcsa lenne nem továbbadni.
Az evangélium arról tudósít, hogy az Úr Jézus nyilvános működésének kezdetén beáll azok sorába, akik János bűnbánati keresztségét kérik. Nem a bűnnel, hanem a bűnös emberrel vállal sorsközösséget, azért alázkodik meg, hogy bennünket, embereket felemelhessen.
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.