Hirdetmények

Szentháromság vasárnapja

Szentháromság vasárnapja

Az egyházi év eddigi nagy ünnepeiben mindig Isten valamely cselekvésére csodálkozhattunk rá. A Fiúisten megtestesülése, megkeresztelkedése, értünk vállalt szenvedése, kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele, majd a Szentlélek kiáradása mind dinamikusak. Szentháromság vasárnapján Istent önmagában szemléljük, dicsérjük és imádjuk. Talán ez azért nehezebb, mert mi emberek "megszoktuk", hogy Isten mindig tesz értünk valamit. A háromszemélyű egy Isten titkának minden részére fény derül az örök életben. Ez indítson bennünket Isten megismerésére, követésére!


Urunk mennybemenetele

Urunk mennybemenetele

A szentmiséken az elmúlt hetekben felolvasott evangéliumi szakaszokban megfigyelhettük, hogy az Úr Jézus hogyan készítette fel a tanítványait arra, hogy nem lesz mindig velük, és hogy "meg kell állniuk a saját lábukon". Ennek egyik legfőbb módja a közösség. A keresztelési parancs, amely a mai evangéliumban hangzik el, pontosan erre világít rá. A bátorságot, a lelkesedést, az ékesszólás ajándékát majd a Szentlélek eljövetele hozza meg. A Mester mennybemenetele egyúttal a menny felé is vezetheti a tekintetünket, hiszen oda kaptunk meghívást. Az Egyház tagjaiként egymást is erősíthetjük!


Húsvét 6. vasárnapja

Húsvét 6. vasárnapja

"Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat." "Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem." Az Úr Jézus két kijelentése egymást magyarázza. Az egész üzenet lényege a kapcsolódás. Az isteni parancs teljesítése nem olyan, mint a katonaságnál bizonyos dolgok megtétele, amelynél nem számít, hogy fentről honnan jön, és az sem feltétlenül cél, hogy a parancs teljesítője értse a lényegét. Az Istenhez való kapcsolódás erejét éppen az jelenti, hogy tudjuk, kitől jön, és tudjuk, miért kell megtennünk. Mindkettőben a szeretet felsőfokát tapasztalhatjuk!


Húsvét 5. vasárnapja

Húsvét 5. vasárnapja

Az utolsó vacsorán az Úr Jézus búcsúzik az apostoloktól, bátorítja őket, hogy a születendő Egyházat vezetni tudják. Jönnek a kérdések Tamástól és Fülöptől, melyekre a Mester olyan válaszokat ad, amelyek egyrészt mindnyájunk számára meghatározó üzenetek, másrészt a feltámadás fényében nyernek teljes értelmet. "Én vagyok az út, az igazság és az élet." "Én és az Atya egy vagyunk." A feltámadás ünneplésének örömében jelölje ki mindez a mennyország felé vezető útirányunkat!


Húsvét 4. vasárnapja

Húsvét 4. vasárnapja

Jó Pásztor ünnepén az evangéliumot Szent János könyvéből olvasva megannyi szimbólum tárul elénk. Ezek közül az egyik legfontosabb: az Úr Jézus az ajtó a juhok számára, a másik pedig a pásztor hangja, amelyet ismernek a juhok. Mai világunkban, amikor sok esetben azt tapasztaljuk, hogy nemhogy ajtaja nincs a lelkünknek, de még kerítése sincs az életünknek, amikor az győz, aki túlkiabálja a másikat, bizony nehéz észrevenni a nem tolakodó Mestert. Halkan kopogtat, szelíden szól, amelyet leginkább az egészséges keretek és megfelelő lelki nyugalomban élők tudnak meghallani. Kérjük a mi Jó Pásztorunkat, hogy legyen érzékünk észrevenni Őt!


Húsvét 3. vasárnapja

Húsvét 3. vasárnapja

Az Emmauszi tanítványokról szóló evangélium visszarepít bennünket húsvétvasárnap délutánjára, elcsüggedő, lógó orrú férfiak hagyják el a keresztrefeszítés az eltemetés és a feltámadás városát. Ez utóbbival kapcsolatban "megzavarták" őket asszonyok, akik azt állították, hogy az Úr Jézus teste nincs a sírban. A bandukoló tanítványok mellé szegődő Feltámadott videlkedése minden vigasztalásra váró ember számára szimpatikus: meghallgat, segíti a dolgok megértését, vagyis jelen van számukra. A feltámadt Üdvözítő mellénk is szegődik, csak észre kell vennünk!


Isteni irgalmasság vasárnapja

Isteni irgalmasság vasárnapja

Tamás apostol magatartásán merengünk a vasárnapi evangélium hallatán. Valóban "hitetlen" volt? A hagyomány mintegy rányomta a bélyegét a feltámadás tényét először kétségbe vonó apostolra. "Hiszem, ha látom!" Még közmondás is kerekedett belőle. Be kell vallanunk, hogy sokszor mi is ilyenek vagyunk. Elbizonytalanodásra, kételkedésre hajlamos világunkban felénk is Isten irgalmas szeretete sugárzik, amikor megtapasztaljuk a megbocsátás, a bátorítás isteni gesztusát.


Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap hajnalán Mária Magdolna beszámolójára Péter és János apostolok is az Úr Jézus sírjához siettek. Futásuk tempója eltérő volt. Utóbbi, a fiatalabb nyilván energikusabban, nagyobb iramban tudott haladni, míg Péter léptei megfontoltabbnak tűnnek. Szemlélve ezt a párost, rájöhetünk, hogy mindkettő jelen van mai életünkben is: a sietség, a nyugtalanság ugyanúgy, mint a megfontolt, kereteket adó magatartás. Kiegészítik, elfogadják, tisztelik egymást, odafigyelve. A feltámadás valósága bennünket is lelkesítsen, akár izgalommal teli, akár átgondoltabb, elmélkedő természetünk van. Egy a lényeg, ami a népszerű húsvéti népénekünkben is megtalálható: "Péter, János fussatok, üres a sír, nincsen ott! Feltámadt Krisztus!"


Virágvasárnap

Virágvasárnap

A nagyhét kezdőnapján a szentmiséken a Passiót, Urunk szenvedésének történetét olvassuk fel. Elénk tárul a Megváltó értünk vállalt szenvedése és kereszthalála. Meghívást kapunk, hogy évről-évre igyekezzünk mélyebben kapcsolódni ahhoz a titokhoz, amelyet a legegyszerűbben úgy tudnánk röviden megfogalmazni: az ember megmentése.


Nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjt 4. vasárnapja

A vakon született meggyógyításának csodás eseményét körülveszi a zsidók értetlensége, ám sokkal szebb azt az ívet meglátni, ahogy a meggyógyult egyre közelebb kerül Gyógyítójához, majd újra találkozva vele, megvallja hitét. Nagyböjt folyamán jó lenne, ha mindnyájan bejárnánk ezt az utat: megerősödni Krisztus-követésünkben!


© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2026 Minden jog fenntartva.