Tamás apostol magatartásán merengünk a vasárnapi evangélium hallatán. Valóban "hitetlen" volt? A hagyomány mintegy rányomta a bélyegét a feltámadás tényét először kétségbe vonó apostolra. "Hiszem, ha látom!" Még közmondás is kerekedett belőle. Be kell vallanunk, hogy sokszor mi is ilyenek vagyunk. Elbizonytalanodásra, kételkedésre hajlamos világunkban felénk is Isten irgalmas szeretete sugárzik, amikor megtapasztaljuk a megbocsátás, a bátorítás isteni gesztusát.
Húsvétvasárnap hajnalán Mária Magdolna beszámolójára Péter és János apostolok is az Úr Jézus sírjához siettek. Futásuk tempója eltérő volt. Utóbbi, a fiatalabb nyilván energikusabban, nagyobb iramban tudott haladni, míg Péter léptei megfontoltabbnak tűnnek. Szemlélve ezt a párost, rájöhetünk, hogy mindkettő jelen van mai életünkben is: a sietség, a nyugtalanság ugyanúgy, mint a megfontolt, kereteket adó magatartás. Kiegészítik, elfogadják, tisztelik egymást, odafigyelve. A feltámadás valósága bennünket is lelkesítsen, akár izgalommal teli, akár átgondoltabb, elmélkedő természetünk van. Egy a lényeg, ami a népszerű húsvéti népénekünkben is megtalálható: "Péter, János fussatok, üres a sír, nincsen ott! Feltámadt Krisztus!"
A nagyhét kezdőnapján a szentmiséken a Passiót, Urunk szenvedésének történetét olvassuk fel. Elénk tárul a Megváltó értünk vállalt szenvedése és kereszthalála. Meghívást kapunk, hogy évről-évre igyekezzünk mélyebben kapcsolódni ahhoz a titokhoz, amelyet a legegyszerűbben úgy tudnánk röviden megfogalmazni: az ember megmentése.
A vakon született meggyógyításának csodás eseményét körülveszi a zsidók értetlensége, ám sokkal szebb azt az ívet meglátni, ahogy a meggyógyult egyre közelebb kerül Gyógyítójához, majd újra találkozva vele, megvallja hitét. Nagyböjt folyamán jó lenne, ha mindnyájan bejárnánk ezt az utat: megerősödni Krisztus-követésünkben!
Az Úr Jézus a tábor-hegyi színeváltozásával meg akar mutatni valamit abból a ragyogásból, dicsőségből, ami a mennyországban vár ránk. Péter apostol kifejezi, hogy jó nekik ott lenni. Sátrakat akar építeni, rögzíteni szeretné ezt a jó állapotot. Abban segítsen ez az evangéliumi szakasz mindannyiunkat, hogy ne a földi világhoz ragaszkodjunk, hanem az örök életet tartsuk szemünk előtt!
Legnagyobb ünnepünkre, a Húsvétra való felkészülés időszakában vasárnaponként az evangéliumok tematikája is segít bennünket, Krisztust kereső híveket abban, hogy a lelkünk megtisztuljon, mindinkább befogadhassuk azt a tanítást, ami feltölt minket, kijelöli az utunkat. Az Úr Jézus megkísértéséről szóló üzenet segíthet a bűnbánattartásban. Ha észrevesszük, hogy bűnbe vitt a kísértő, a szentgyónás által újra ragyogóvá válik a lelkünk. A mai evangélium kijelöli azt az utat, amely az állhatatosság, a hűség és a kitartás. Nem tűnik mindig széles sztrádának, de az üdvösségre vezet.
Törvényekről hallunk a mai evangéliumban. A mai ember, ahogy más korokban, ma sem kitörő lelkesedéssel fogadja azt, ha valaki meg akarja mondani, hogy mit lehet és mit nem, ha egy eszme követése bizonyos szabályok betartásával jár. Az Úr Jézus felfrissíti a Mózes által Istentől kapott törvényt, ez mederben tartja az életünket, és olyan kereteket ad, amelyek valójában, a szívünk legmélyén szabaddá tesznek minket. Ha jól meggondoljuk, minden élethelyzetünk tele van szabályokkal, melyek nem feltétlenül nyomnak el minket. Sőt!
"Ti vagytok a föld sója!" "Ti vagytok a világ világossága!" Két rövid, de annál szebb és mélyebb tartalmú hasonlat, melyet az Úr Jézus bíztatásként fogalmaz meg. Mindenki érti, mit jelent egy ételben a só, és a mindennapokban a világosság. Ízt adni - egy belső bölcsességet tükröz. Világosság lenni - közvetítőként továbbadni az Úr kegyelmét. Bizalmat kaptunk Istentől ahhoz, hogy munkatársai legyünk!
Máté evangéliumának mai szakaszában azt olvashatjuk, hogy az Úr Jézus meghívja az apostolok egy részét, akik elhagyják mindenüket és követik. Vele mennek tanító körútján, részesei a példabeszédeknek, testközelből figyelhetik a gyógyításokat. Mindezt több éven keresztül. Belegondolva mindebbe arra juthatunk, hogy itt nem csupán egy szimpatikus ember csapatába való tartozásról van szó, hanem Isten kegyelmi vonzásáról is. Így tudjuk mi is követni a kétezer évvel ezelőtt embertestet felvett Megváltónkat. Legyünk benne mindig a kegyelem erőterében!
János evangéliumának első fejezetéből vett mai szakaszunk újra Keresztelő Jánost állítja elénk, aki rámutat az Úr Jézusra, a világ bűneit elvevő, önmagát később a kereszten feláldozó Bárányra. Sokan szívesen fordulnak másokhoz így: "Gyere, mutatok neked valamit!" Megosztanak egy érdekességet, egy vicces videót, vagy egy új felfedezést. Hívő keresztényként mutassuk meg Jézus Krisztust embertársainknak, és érdemes nekünk is időről-időre elgondolkodnunk azon: ki nekem Ő?
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2026 Minden jog fenntartva.