Hirdetmények

Évközi 25. vasárnap

Évközi 25. vasárnap

A mai evangéliumi szakaszban arról hallunk, hogy az Úr Jézus tanítványai azon vitatkoznak út közben, hogy ki a nagyobb közülük. A Mester válasza: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája." Az nem feltétlenül baj, ha abban versenyzünk, hogy ki tesz minél több jót a másikkal!
   


Évközi 22. vasárnap

Évközi 22. vasárnap

Az ősök hagyománya... A mai evangéliumi üzenet felhozhat bennünk több emléket, amely családi, vallási hagyományainkról, szokásainkról villant be epizódokat. A kérdés az, hogy tudjuk-e egy-egy családi rítusnak, szokásnak az eredeti értelmét, mondanivalóját. Vallásgyakorlatunk bizonyos elemei kapcsán ugyancsak felmerülhet az, hogy már csak megszokott cselekedetek, mozdulatok, rituálék csupán. Az Úr Jézus igyekszik példát mutatni abban, hogy miként kellene leporolni mindezt, megtartva az igazi értéket, és adott esetben új köntöst szőni köré. Istenünk megszólításának új útjai, a Vele való találkozásaink új módja - mind-mind izgalmas dolgok, főleg annak fényében, hogy vannak el nem avuló, meg nem kopó rítusaink, mint a szentmise, a szentségimádás, a rózsafüzér. Találjuk meg ezen felsorolás számunkra "élhető" folytatását, általa közelebb fogunk kerülni a mi Urunkhoz!


Évközi 21. vasárnap

Évközi 21. vasárnap

"Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" - ilyen szavakkal kritizálja a tanítványok egy része az Úr Jézust. Az Élet Kenyeréről szóló tanítás hallatán sokan visszahúzódtak, elfordultak a Mestertől. Ennek ellenére Ő azt kérdezi a tizenkettőtől: "Ti is el akartok menni?" És ez a mi szerencsénk! Adjunk hálát az Úrnak azért, hogy nem köt kompromisszumot, hanem a kinyilatkoztatás teljességének birtokában egyértelmű számunkra, hogy kinél vannak az örök élet igéi. Péter apostol válasza erre az elsőnek durvának tűnő kérdésre végülis egészen jól hangzik. És az én válaszom?


Szűz Mária Mennybevétele

Szűz Mária Mennybevétele

Legnagyobb Mária-ünnepünkön úgy áll előttünk Isten Anyja mint a hit asszonya. A mai evangéliumi szakaszban felhangzik a Szűzanya hálaéneke, a Magnificat. Hálát ad azért, mert a hitben él, el tudta fogadni Isten akaratát, meg is teszi mindazt, ami a feladata. Életének minden eseménye, amelyet a Szentírás említ, erről a mély hitről tanúskodik. Példát vehetünk róla, hiszen biztosan van olyan élethelyzetünk, amely hasonlít az ő életéhez. Úgy jár közben értünk, hogy egyúttal példát is mutat.


Évközi 19. vasárnap

Évközi 19. vasárnap

Az Úr Jézus tovább tanít bennünket arról, hogy Ő az élet kenyere. Most már azt olvassuk, hogy a zsidók zúgolódnak, mert nem fér bele mindez abba a képbe, amit ők a Messiásról képzeltek. Döntés elé állít minket is: vajon Jézus mellett köteleződöm-e el, elfogadva a kinyújtott kezet, azt a segítséget, amely Ő maga? De jó lenne, ha mindig világos lenne számunkra, hogy az Úr meghívott az Ő országába, és nem csak beszélt róla, hanem erősítő táplálékot is adott hozzá: saját Testét!


Évközi 18. vasárnap

Évközi 18. vasárnap

Az Úr Jézus a mai evangéliumban nagy türelemmel, szeretettel válaszol az emberi módon gondolkodó kérdezők felvetéseire a magasabb, isteni logikán alapuló tanítással. Olyan kenyér után kell vágyakoznunk, amely az örök életre erősít, az tetszik az Atyaistennek, ha hiszünk abban, akit küldött. Ő az élet kenyere - mondja Jézus magáról, kifejezve ezzel, hogy nem csak tanít és irányt mutat, hanem erősítő lelki táplálékot is kínál. Az Istennek tetsző tettek alapja tehát a hit, mely a teljes ráhagyatkozást kívánja meg. Hogy mindez megéri-e? Igen!


Évközi 17. vasárnap

Évközi 17. vasárnap

Szentatyánk, Ferenc pápa úgy rendelkezett, hogy minden év július utolsó vasárnapja a Nagyszülők és Idősek Világnapja legyen. Idézet szentatyánk üzenetéből: „Mindennap veled vagyok” (vö. Mt 28,20) – ezt ígérte az Úr tanítványainak, mielőtt felment a mennybe, és ezt ma neked is megismétli, kedves nagypapa és nagymama. Neked. „Mindennap veled vagyok” – ezeket a szavakat szeretném én is Róma püspökeként és hozzád hasonló idős emberként kimondani neked a nagyszülők és idősek első világnapja alkalmából: az egész Egyház közel van hozzád – jobban mondva, hozzánk –: törődik veled, szeret téged és nem akar magadra hagyni!


Évközi 16. vasárnap

Évközi 16. vasárnap

Az apostolok visszatérnek küldetésükből, a múlt vasárnapi evangéliumban hallhattuk, hogy gonosz lelkeket kiűzni és betegeket gyógyítani küldte őket az Úr Jézus az ő hatalmával. Beszámolójuk tartalma nem derül ki a mai evangéliumból, az azonban igen, hogy Jézus figyelt rájuk, és el is hívta őket pihenni. Nem tudtak azonban egyedül maradni, hiszen jöttek az emberek. A Mester pedig - látva, hogy lelkileg mennyire éhesek - tanítani kezdte őket. Az üzenet kézzelfogható: a figyelmes és jóságos Krisztus irgalmára mi is számíthatunk földi küldetésünk végeztével.


Évközi 15. vasárnap

Évközi 15. vasárnap

Az erre a vasárnapra kijelölt evangéliumi üzenet mozgatórugója a szeretet. Az Úr Jézus elküldi az apostolokat szolgálatra. Űzzenek ki ördögöket, gyógyítsanak betegeket - persze nem a saját erejükből. Olyannyira az isteni erőre kell támaszkodniuk, hogy a földi biztonságot jelentő dolgoktól elfordítja a Mester a tekintetüket. Inkább benne bízzanak, keressék a jószándékú embereket, akik szívesen látják őket. Nemde azért, mert ők is Istentől kapták a nyitottságot, a továbbadandó szeretetet? Nemde nekünk is hasonló a küldetésünk napjainkban?


Évközi 14. vasárnap

Évközi 14. vasárnap

A mai evangéliumi szakaszban azt olvashatjuk, hogy Jézus hazamegy Názáretbe. Az ácsot, Mária fiát látják benne, aki nem végzett rabbiképzőt, mégis tanít. A végbevitt csodákkal pedig egyáltalán nem tudnak mit kezdeni. Az emberi kíváncsiság szereti kikutatni sok mindennek a gyökerét: híres emberek származását, gyógynövények hatóanyagát, vagy éppen aktuális pletykák igazság-morzsáit. A Mester mindennapjait szemlélve nem tudtak ezeken túllépni. Inkább megbotránkoztak, mert talán ez volt az egyszerűbb. Az Úr Jézus pedig a "földijeit" is fel akarta emelni...


© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.