"És az Ige testté lett, és közöttünk lakott." Megtapasztalhatóvá lett az Isten. A pásztorok és a napkeleti bölcsek mögé számtalan ember besorolt már, hogy találkozzanak Vele. Aki felismeri az emberhez egészen közel jövő Istent, próbálja összekapni magát, valamilyen ajándékot szeretne adni. A legnagyobb ajándék azonban maga a találkozás, a vonzás. Istennek is, embernek is.
Karácsonyt követő vasárnap egyházunk a Szent Családot állítja elénk: Jézust, Máriát és Józsefet. Harmóniát, egymásra figyelést tanulhatunk tőlük. Az evangéliumban a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi megtalálása elbeszélését halljuk, mely szintén ezt mutatja be. Az új esztendő küszöbén merítsünk ebből erőt a családi életben megélt szeretethez!
A Szűzanya útnak indul idős rokonához, Erzsébethez, aki éltes kora ellenére gyermeket várt. Több, mint száznegyven kilométer. Gyalog, maximum valamilyen egyszerű kocsin. Nagy áldozat, de megéri! Mária tanulni megy, ahogy Erzsébetre is sok újdonság befogadása vár. Tanulnak Istentől és egymástól. Rácsodálkoznak az Úr jóságára, hiszen a názáreti Mária Isten Fiát szüli majd meg, Erzsébettől pedig elvette a meddőség szégyenét. Mi, emberek sokszor bélyegezzük meg a másikat, adott esetben valótlan dolgokat összehozva. Közvetlen karácsonyi készületünkben gondoljunk arra, hogy az Úr Jézus megszabadítani jött! Ehhez részünkről olykor áldozatokra, tanulásra, nyitott szívű elfogadásra van szükség.
Keresztelő Jánost kérdezik az emberek: "Mit tegyünk?" Van ebben alázat bőven. Érzik, hogy a Messiás érkezésére, világba jöttére készülni kell. Jézus Krisztus születésnapjára szinte már minden külső csillogás kész van. Tegyünk fel két kérdést: Valóban ezért tettük? Készülődünk-e lelkiekben?
Történelmi pillanat Keresztelő János fellépése, hiszen ő a Messiásról, akit várt a világ, már egészen konkrétan beszél. Elérkezett az idő, hogy a Megváltó beteljesítse küldetését. Feszült várakozás és kiváncsiság jellemezte a vidéket, ahol a Keresztelő és az Úr Jézus élt és működött. Ritkán ugyan, de vannak a mi életünkben is olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, valami egészen más következik, másképp lesz minden. Jézus Krisztus születésnapjára készülve vajon megmozdul-e bennünk valami? Ha még nem igazán, akkor kezdjük el az útból elhordani a torlaszokat, és a hiányosságaink völgyeit feltölteni!
Új egyházi évet kezdtünk. Ez mindig lehetőség, hiszen készületi, várakozási időbe léptünk. Advent annak ellenére, hogy a mai ember nem szeret várni, mégis népszerű időszak. Tele van - tele tesszük - mindenféle külsőséggel, még akár fogadkozunk is. A nagy kérdés: mit kezdünk a Betlehem felé vezető úton... Segítsen minket az Úr kegyelme, hogy a külső ragyogás a bensőnkbe is sugározzon, a fogadkozások pedig komoly elhatározásokká legyenek, őszinte megtérés útjává váljon!
A mai ember elmondhatja magáról, hogy sok mindent látott, végigéltünk egyet s mást, azzal a jézusi gondolattal azonban, hogy "a mindenséget összetartó erők megrendülnek", talán mégsem tudunk kellő magabiztossággal mit kezdeni. A világ vége misztikus dolog, majdhogynem elképzelhetetlen számunkra. Igazából nem is elképzelnünk kell, hanem készen lenni rá. Minden egyházi év végén ehhez kapunk kapaszkodót a felolvasott evangéliumokban.
"Melyik az első a parancsok közül?" - teszi fel a kérdést egy írástudó az Úr Jézusnak. Kategóriák, sorrendek, minták, algoritmusok világában élünk és gondolkodunk. Próbálunk kapaszkodni. Legyek jó ember, álljam meg a helyem családtagként, közösségi emberként. Istenhívő létünk is eligazításra vár. Mi is megkérdezzük időről-időre az Urat, hogy merre tovább, hol keressünk prioritásokat. Isten, az embertárs és önmagunk szeretetében minden benne van. Éljünk vele!
A vak koldus meggyógyul a mai evangéliumban, visszanyeri a látását. Mindent odaad ezért, ledobja a köntösét is, amely egyetlen védelme volt. A két hete olvasott gazdag ifjú történetében a földi dolgokhoz való túlzott ragaszkodás tartotta vissza az egyébként szimaptikus fiatalembert Jézus követésétől. Bartimeus tanítvánnyá, követővé lett, mely példa számunkra.
A házasság felbonthatatlanságának kérdését feszegetik a mai evangéliumban a farizeusok. Tennénk ezt mi is, hiszen a válások kapcsán tulajdonképpen mindegyikünk családja érintett. Lázadunk sok parancs ellen, amikor bűnt követünk el, igazából ezt a lázadást testesítjük meg. Nehéz kérdés, hiszen ezen a területen kiemelten az érzelmeink dominálnak. Az elköteleződés - bármelyik hivatásban - akarati döntés, amely nem jelent garanciát a problémamentességre. Az eredethez, a kezdethez érdemes visszanyúlni: Isten azt mondta, hogy jó mindaz, amit alkotott. Az Úr erejében bízzunk!
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.