A mai evangéliumban Jézus a talentumokról szóló példabeszéddel tanít bennünket, hogy Istentől mindnyájan kaptunk képességeket, tehetséget valamihez, amelynek kibontakoztatása a földi életutunk feladata. Segítséget is kapunk hozzá, hiszen Ő velünk van a világ végéig. Bár a példabeszédben a számadáskor egyik szolga sem ment üres kézzel, mégis egyértelmű az üzenet: kamatoztassuk mindazt, ami bennünk van!
1. Hálás szeretettel köszönjük Szalai Gábor atya két hónapos szolgálatát, mellyel nem csupán a mi plébániánkat segítette, hanem főként az elmúlt hetekben két karanténban lévő paptestvérünket is tudtuk felváltva helyettesíteni. Köszönjük a tartalmas szentbeszédeket, valamint a gyóntatás szolgálatát. Isten áldását kérjük további lelkipásztori munkájára!
2. A jelenleg érvényben lévő járványügyi intézkedéseket figyelembe véve templomainkban kizárólag szentmiséket és imaórákat tartunk, plébániai csoportjainknak pedig javasoljuk, hogy online tartsák a kapcsolatot, illetve a szigorítások enyhüléséig szüneteltessék az összejöveteleket.
3. A fokozódó járványügyi helyzet miatt szeretnénk megszólítani a fiatalabb korosztályt, hogy adott esetben vállaljanak majd részt idősebb önkénteseink helyett az egyes templomi és ház körüli szolgálatokban.
4. Csütörtökön 16.00-18.00 óra között élelmiszercsomagot osztunk a területünkön élő rászorulóknak. Hálásan köszönjük az adományokat!
5. A jövő vasárnap Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan országos gyűjtést tartunk a karitász javára, hálásan köszönjük adományaikat!
6. A Domonkos templomban november 22-én, vasárnap a délután 16.00 órai szentmise után Szakács Rajmund OP atya tart előadást „A II. Vatikáni zsinat tanítása az Eucharisztiáról” címmel.
A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus jó pásztorként mutatkozik be. Olyan Isten ő, aki vigyáz ránk, ismer minket, vezetni akar. Amikor mindezt halljuk, észrevesszük, hogy nem mindig halljuk a hangját. Sokan bégetnek a nyájban, olyanok is, akik nem ezeket a jókat akarják; hamar megbélyegezzük egymást, fekete bárányt találunk. Magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem Istennel. A mai ünnepen a mi Jó Pásztorunk halk, szelíd szavával mégiscsak meghív bennünket, mégpedig arra, hogy vele legyünk. Egészen a menny kapujáig akar vezetni a szavával!
Lukács evangéliuma segítségével ismét az Úr Jézus feltámadását követő egyik jelenésnek lehetünk tanúi, mely egészen szemléletes. Érzékek és érzések, melyek mind a megtapasztalást akarják aláhúzni. Az apostolokéhoz hasonlóan velünk is olykor megesik, hogy felüti a fejét a félelem, az ijedtség, amikor Isten be akar lépni az életünkbe. Mi nem így, vagy úgy képzeltük. Számunkra más helyzet komfortosabb lett volna. Amikor lemondunk a saját elképzeléseinkről, amikor tudunk elengedni dolgokat, akkor adunk teret a Feltámadottnak. Teljesen biztos, hogy ekkor szűnik a félelem, az ijedtség és a kétely, helyébe pedig a hit talaján az öröm, a béke és a ráhagyatkozás biztonsága költözik!
Tamás apostol kerül a figyelmünk középpontjába az evangéliumi szakasz hallatán. Ő "hiszi, ha látja" az Úr Jézus feltámadását. Tamáskodik. Sokszor tesszük ezt mi is, amikor Isten életünkben való jelenlétét, irgalmas szeretetét firtatjuk. Jó módszer lehet, ha figyelmünk középpontjába inkább a Feltámadottat helyezzük. Ha Rá tekintünk, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba is haladunk. "Én Uram, én Istenem!" Tamás apostol hitvallása - látva az Üdvözítőt - mélyebbnek tűnik, mint a többieké.
