A papszentelések, papi jubileumok hónapjában olvassuk a mai evangéliumot, melyben az Úr Jézus buzdít bennünket: "Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába!" Az Istennek szentelt élet mellett mindnyájan felfedezhetjük magunkban azt a tevékeny szeretetet, amelyre maga a Mester hívott meg minket. Aratnivaló van: ez szolgálatot jelent!
1. Hálásan köszönjük mindazok előkészítő munkáját és tevékeny szolgálatát, akik az úrnapi és a Jézus Szíve körmenetek lebonyolításában részt vettek! Külön köszönjük a rendőrségnek és a polgárőrségnek az út zavartalan biztosítását!
2. Hencz Márton atya újmiséjére szeretettel fogadunk édes aprósüteményeket és pogácsát, melyeket a szentmise végén kínálunk majd. A süteményeket június 23-án (péntek) 9.00-12.00 óráig, valamint 17.00 órától a szentmiséig várjuk a plébániára.
3. Június 23-án (péntek) a Szent Imre templomban az esti szentmisét kivételesen a kápolnában tartjuk, mert este 19.00 órakor a templomban Hencz Márton atya a papszentelésért hálaadó szentségimádást vezet plébániánk Töviskorona zenekarának szolgálatával. Szeretettel várjuk mindazokat, akik a hálaadáshoz imádságban szeretnének csatlakozni!
4. Hencz Márton atya ünnepélyes újmiséje június 24-én (szombat) 16.00 órakor kezdődik a Szent Imre templomban, melynek végén családonként fog újmisés áldást adni. A Jézus Szíve templomban június 25-én (vasárnap) 10.30-kor mutat be újmisét, melynek végén ugyancsak újmisés áldásban részesülhetünk családonként. Plébániai közösségünk kiemelkedő ünnepeire mindenkit nagy örömmel és szeretettel hívunk és várunk, hogy az örömben osztozzunk és együtt adjunk hálát Istennek Márton atyáért!
5. Mindazoknak, akik Márton atyát szeretnék megajándékozni, vagy személyesen köszönteni, a június 23-a (péntek) estét javasoljuk, mert szombaton és vasárnap valószínűleg nagyobb számban keresik majd fel őt azok, akik csak az újmisére jönnek.
6. Az újmisék miatt a Jézus Szíve templomban június 24-én (szombat) 18.00 órakor, valamint június 25-én (vasárnap) 7.30-kor nem lesznek szentmisék.
7. Mindazok számára, akik megrendelték Seregély István: „Szűz Mária levelei” c. könyvét, a sekrestyében, vagy az irodában átvehetik 900 Ft/db áron.
A megbocsátás emberi életünk, mindennapi küzdelmeink talán legnehezebbje. Péter apostol az evangéliumban megkérdezi Mesterét: hányszor kell megbocsátani, talán hétszer? Az Úr Jézus először a "hetvenszer hétszer" kifejezéssel jelzi, hogy mindannyiszor így kellene tennünk, majd egy példabeszéddel rávilágít, hogy Isten irgalmassága, az emberek felé irányuló megbocsátó szeretete felülmúlhatatlan. Ha ez valóban átjárja a lelkünket, akkor nem lehetetlennek tűnő vállalkozás lesz a megbocsátás útja, hanem erőt adhat a túlcsorduló könyörület!
A mai vasárnap evangéliumi szakaszát (Mt 18, 15-20) olvasva olyan fogalmak juthatnak eszünkbe, mint közösség, felelősség, kiengesztelődés, egyetértés. Érezzük, hogy ezek nem csupán szép szavak, hanem egész életünket meghatározó, válaszokra felhívó valóságok. Isten nélkül hosszú távon nem lehetünk boldogok. Ahhoz, hogy élhető legyen a körülöttünk lévő világ, az emberi kapcsolataink, hogy tudjunk felelősséget érezni embertársaink iránt, és ebből cselekedetek fakadjanak, ehhez bizony az Úrra van szükségünk. Találjunk rá az imádságban az erőforrásra, a kinyújtott isteni kézre!
"Hát ti, kinek tartotok engem?" - kérdezi az Úr Jézus a tanítványaitól. A kérdés a mi életünkben is megkerülhetetlen. Az erre adott válasz fejezi ki a hitünket. "Nem magánügy a hitünk" - halljuk sokszor a misszióra, tanúságtételre irányuló kijelentést, ám a személyes megvallás az alapja mindennek. Ha csupán általánosságban kellene viszonyulnunk az Úrhoz, akkor e viszonyulás mértéke határozna meg mindent. Ilyenkor fordul elő, hogy egy szép történetnek gondoljuk az egész Krisztus-eseményt, amit vagy elhiszünk, vagy nem. A Péternek adott kulcsok kapcsán is feljöhet bennünk egy, a mennyország kapujában fel-alá járkáló szakállas ember képe, aki kedvére dönt az oda való bejutásról. Ha nincs személyes válaszunk az Úr Jézus kérdésére, fennáll a veszélye, hogy meseszerű elemekre alapozzuk vallásosságunkat. Jézus Krisztusra kell!
