Az evangéliumban Mária és Márta jelenik meg az Úr Jézus körül, egyikük a szolgáló szeretettel, másikuk a figyelmével ajándékozza meg vendégüket. Mindenki jót akar, mégis Márta horkan fel, és kéri számon a Mesteren a testvére kényelmességét, de talán még azon is fennakad, hogy az Úr ezt nem vette észre. Mindkét hozzáállás nagyon fontos: a mindennapi teendők elvégzése, a vendég kiszolgálása, de legalább olyan lényeges kell, hogy legyen a lelki dolgokkal való törődés, a Mester hallgatása is. Ha ez utóbbi elhanyagolódik, hamar köszöbön a méltatlankodás, a belső békétlenség. Ezért érdemes a jobbik részt választani!
1. Hálás szeretettel köszönjük mindazoknak, akik az első félévben az egyházi hozzájárulást befizetve fenntartói lettek plébániánknak. Ugyancsak köszönjük a rendszeres perselyadományokat is! Továbbra is számítunk támogatásukra, főként azon hírek fényében, hogy a közületi energiaszámlák a többszörösére fognak emelkedni. Az egyházi hozzájárulás befizethető a plébánia irodájában, valamint utalással is, ez esetben tisztelettel kérjük, hogy a közlemény rovatba szíveskedjenek beírni a nevet, vagy neveket, és a lakcímet.
Bankszámlaszámunk plébániánk honlapján is megtalálható. (Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia, Raiffeisen Bank 12096705-01770141-00100002)
2. A plébániánk területén élő rászorulóknak a havi csomagot július 21-én (csütörtök) osztjuk 16.00-18.00 óra között. Köszönjük a támogatók felajánlásait!
3. Szombaton reggel 8.00 órától 12 órás szentségimádás lesz a Szent Imre templom kápolnájában, melyre szentségőrzők jelentkezését várjuk a sekrestyében kitett lapon.
4. A Szent Mihály temetőben a Megváltós Nővérek sírjainak gondozására keresünk önkéntest, vagy közösséget. Összesen hat síremlékről van szó, melyek mindegyike majdnem teljesen fedett. A felületének és a környezetének rendben tartását kérjük a jelentkezőtől, akinek természetesen a helyszínen megmutatjuk a sírokat.
A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus jó pásztorként mutatkozik be. Olyan Isten ő, aki vigyáz ránk, ismer minket, vezetni akar. Amikor mindezt halljuk, észrevesszük, hogy nem mindig halljuk a hangját. Sokan bégetnek a nyájban, olyanok is, akik nem ezeket a jókat akarják; hamar megbélyegezzük egymást, fekete bárányt találunk. Magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem Istennel. A mai ünnepen a mi Jó Pásztorunk halk, szelíd szavával mégiscsak meghív bennünket, mégpedig arra, hogy vele legyünk. Egészen a menny kapujáig akar vezetni a szavával!
Lukács evangéliuma segítségével ismét az Úr Jézus feltámadását követő egyik jelenésnek lehetünk tanúi, mely egészen szemléletes. Érzékek és érzések, melyek mind a megtapasztalást akarják aláhúzni. Az apostolokéhoz hasonlóan velünk is olykor megesik, hogy felüti a fejét a félelem, az ijedtség, amikor Isten be akar lépni az életünkbe. Mi nem így, vagy úgy képzeltük. Számunkra más helyzet komfortosabb lett volna. Amikor lemondunk a saját elképzeléseinkről, amikor tudunk elengedni dolgokat, akkor adunk teret a Feltámadottnak. Teljesen biztos, hogy ekkor szűnik a félelem, az ijedtség és a kétely, helyébe pedig a hit talaján az öröm, a béke és a ráhagyatkozás biztonsága költözik!
Tamás apostol kerül a figyelmünk középpontjába az evangéliumi szakasz hallatán. Ő "hiszi, ha látja" az Úr Jézus feltámadását. Tamáskodik. Sokszor tesszük ezt mi is, amikor Isten életünkben való jelenlétét, irgalmas szeretetét firtatjuk. Jó módszer lehet, ha figyelmünk középpontjába inkább a Feltámadottat helyezzük. Ha Rá tekintünk, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba is haladunk. "Én Uram, én Istenem!" Tamás apostol hitvallása - látva az Üdvözítőt - mélyebbnek tűnik, mint a többieké.
