Szűz Mária meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet, aki Keresztelő Jánossal a szíve alatt megéli a találkozás örömét. Felujjong a magzat is, örül a Szűzanya is. Ebből az evangéliumi szakaszból kitűnik, hogy az Istennel való találkozás mindig öröm. Néha úgy érezzük, nem akarunk az Úrral találkozni. Ne aggódjunk, hiszen az Ő szelíd hívása, várakozása egészen addig megmarad, amíg mi lelki rendet, szívbéli tisztaságot nem teremtünk. Ekkor rádöbbenhetünk, hogy mi magunk voltunk gátjai az örömteli találkozásnak!
1. Hálás szeretettel köszönjük a mintegy 340 kg tartós élelmiszert, az „Egymillió csillag a szegényekért” akció keretében a gyertyákért adott 232870 Ft adományt. Egyúttal köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik az idei egyházi hozzájárulásukkal fenntartói lettek templomainknak, illetve a plébániának.
2. A Jézus Szíve templomban csütörtökig tartunk hajnali szentmiséket reggel 6 órakor, melyek után lehetőség lesz a karácsonyi szentgyónás elvégzésére a sekrestye melletti szobában.
3. Tisztelettel kérjük plébániánk segítőit, hogy a nekik szánt karácsonyi csomagot szíveskedjenek a sekrestyében átvenni.
4. Az elmúlt hetekben megrendelt könyvek átvehetők a sekrestyében.
5. A járványhelyzet miatt az idei évben sem tartunk karácsonyi pásztorjátékot, hiszen rendkívüli zsúfoltság szokott lenni. Bízunk benne, hogy a jövőben már nem kell ilyen nehéz szívvel meghozott döntéseket hozni.
6. Szenteste napján este 22.00 órakor a Jézus Szíve templomban, éjfélkor pedig a Szent Imre templomban tartunk ünnepi szentmisét. Karácsony napján vasárnapi miserendet tartunk.
7. A jövő vasárnap lesz a Szent Család ünnepe, a szentmisék végén külön áldásban részesítjük a családokat. Természetesen a családos szentmisét is megtartjuk ezen a napon.
A karácsonyi ünnepkört lezáró vasárnap átvezet bennünket Jézus nyilvános működésének kezdetéhez. Egészen addig, amíg Jézus Keresztelő János elé nem lép, a nép között találjuk elvegyülve. A Szentírás szerint a Szentlélek leszállt rá, mégpedig látható alakban, mint egy galamb. Bizonyára mindannyian kívácsiak vagyunk, vajon egészen pontosan hogy is történt, hiszen érezzük, hogy az emberi szavak általi kifejezés, képalkotási képesség bizony kevés mindehhez. Nekünk azonban nem ihlet kell egy művészeti alkotáshoz, hanem a bizonyosságra van szükségünk, hogy igen, hallgathatunk a Mesterre!
Mit tegyünk? Ez a kérdés visszhangzik a mai evangéliumban. Szent Lukács leírja, hogy a nép, a vámosok és a katonák is megkérdezik Keresztelő Jánost az üdvösségre vezető útról. Miután igyekezett mindenkinek megfelelni, elkezdtek azon tanakodni, hogy nem János-e a Krisztus. Valamit megsejtettek abból, hogy itt készül valami. Úton van a Megváltó, akinek előfutárát hallgatták, kérdezgették. Úgy tűnik, a hozzáállásuk befogadó, vágyakozó volt: szerették volna a legteljesebb módon befogadni Istent. Az öröm vasárnapján mi azért adjunk hálát, hogy az Úr Jézusban megmutatkozott ez az isteni törődés, és elérkezett a megváltás!
A kijelölt evangéliumi részletben megjelenik Keresztelő János, aki felhívja a figyelmet életünk göröngyeinek kiegyenesítésére. A békétlenség, a gőg, az agresszió hegyeit elhordani, a lustaság, az erőtlenség, a motiválatlanság völgyeit feltölteni bizony nem egyszerű feladat. Tudva azt, hogy Isten is elindult az ember felé, jóleső dolog arra gondolnunk, hogy ő nem feltétlenül szembe jön velünk, hanem elkísér, biztosít a támogatásáról. Így a Vele való találkozáshoz Ő maga vezet el. Sosem vagyunk egyedül!
