Élet a karantén alatt és után

Lelkipásztori gondolatok a járvány lecsengése felé közeledve.

A koronavírus okozta járványhelyzet valamilyen szinten mindnyájunkat érintett, plébánosként összetett módon hatott rám a soha nem látott állami és egyházi rendelkezések kavalkádja. Lehetőséget adott ez a furcsa helyzet arra, hogy átérezzem a társadalom aktuális problémáit, azokat a dolgokat, amelyekkel az emberek éppen küzdenek, vagy éppen hiányként megélnek. A dél-európai egyházi rendelkezések láttán sejthető volt, hogy Magyarországon is számíthatunk a nyilvános liturgiák szüneteltetésére. Egy pap számára a hívekkel való kapcsolat jelenti a fő „munkaterületet”, az üres templomokban egyedül végzett liturgiák során bizony át tudtam érezni azon embertársaim helyzetét, akik elveszítették munkájukat, vagy home office-ban egészen megváltozott módon folytatják kenyérkeresetüket. A szentmisékben imádkoztam a rám bízottakért, az online világ adta lehetőségeken keresztül pedig próbáltam kapcsolatot tartani a hívekkel. Élő közvetítések ugyan nem voltak, de készültek videók a gyermekeknek, honlapunkon „lelki szomjoltó” részt alakítottam ki, valamint imádságokat vettem fel és tettem közzé, amelyek lelki kapaszkodót jelenthettek ezekben a nehéz hetekben.

A mindennapi életem jelentős részét eddig is a konkrét tevékenységek végzése mozgatta, ez az elmúlt másfél hónapban szinte teljesen ebben merült ki. Templomunk padjait, egyéb fafelületeit csiszoltattuk, lakkoztattuk, festettük, ezen felül egyéb praktikus átalakításokat oldottunk meg, amelyekre most nyílt lehetőség. Maradt idő némi rendrakásra, rendszerezésre, elmaradt, vagy régen megígért dolgok megoldására. Önkéntes Segítő Szolgálatot szerveztünk az idős, beteg hívek számára, mely főleg az első hetekben adott feladatot.

Dilemmát jelentett, hogy az egyedüllét nehézségeivel hogyan nézzek szembe. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, miszerint meg kellett találni a szabályok mind pontosabb betartása és a „normálisnak maradni” pólusok közötti helyes utat. A találkozásaimat igyekeztem minimálisra csökkenteni, csupán a legjobb pap-barátomhoz mentem el néhány alkalommal. Szüleimmel telefonon, valamint az udvarukon, ablakon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Testvéreimmel is csak telefonon beszéltünk. Húgom segített a plébániát fertőtlenítőszerekkel ellátni, mert orvosi műszer boltban dolgozik, és könnyebben hozzájutott a megfelelő szerekhez.

Fokozatosan újraindul a közösségi élet! Ezzel a szlogennel írtam ki a templomaink ajtajára a vonatkozó rendelkezéseket, amelyek lehetővé tették elsősorban a szentmiséken való részvételt. Szívből remélem, hogy ez új kezdet lesz mindnyájunk számára, a vírus elvonulásával együtt el tudjuk hagyni mindazt, ami az új értékek helyét elfoglalja a lelkünkben!

István atya

További hírek

Templombúcsú Sopronbánfalván

Templombúcsú Sopronbánfalván

Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén, 2020. július 16-án, csütörtökön 18 órakor ünnepi szentmisére várják a Kedves Híveket!




© Szent Imre Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.