A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük a Húsvét utáni ötvenedik napon. Vigasztalónak mondja az Úr Jézus az evangéliumban. Ezek szerint életünk támasza, hiszen amikor keressük az utunkat, igazán jó, ha eltévelyedéseink után megtapasztaljuk az irgalmat, a szeretetteljes vigasztalást. Vianney Szent János írja: "A Szentlélek a mennyországba akar vinni; csak mondjunk igent, és engedjük, hogy vigyen!"
Mielőtt Jézus felment a mennybe, azt mondta az apostoloknak: "elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból." Lukács evangéliumának ebből a szakaszából logikusan következik, hogy ha erő tölti majd el őket, akkor már ne maradjanak a városban. A Mester elbúcsúzása és az "erő", vagyis a Szentlélek leszállása közötti tíz nap bizony érdekes időszak lélektanilag. Tovább olvasva az evangéliumot, kiderül, hogy "nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent." Még a legaktívabb küldetés-teljesítés közben is jó megállni, egészen biztosan vissza is tudtak emlékezni az apostolok erre a néhány napra. Urunk mennybemenetele "megkavarja az álllóvizet", hát még AKI ezután jön...!
Isten áldása kísérje az elsőáldozókat és családjaikat!
Szeretettel osztunk meg Szita Márton képei közül párat az elsőáldozásról.
Fotók a képgalériában találhatók.
Az Úr Jézus a mai evangéliumban új parancsot ad: "Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." Az újdonság ebben minden bizonnyal az, hogy ne a magunk módján akarjunk szeretni, hanem ahogy Ő példaként megmutatta. Az utolsó vacsorát követő pillanatokban, közvetlenül a szenvedése előtt buzdít bennünket így. Azt lenne jó belátnunk, elhinnünk, hogy a Mesternek igaza van!
A mai evangélium egyik - látszólag - mellékesnek tűnő mondata: "Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás..." Az evangéliumi örömhír tehát a hitünk megalapozását hívatott szolgálni. Ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy bizony nem keveset tételez fel rólunk Isten! Tamás apostol a feltámadás tényét csak akkor hitte el, amikor látta az Urat, és lehetősége nyílt megérinteni Őt. És velünk mi lesz? - merülhet fel joggal a kérdés. Mi is szeretnénk kézzelfogható bizonyítékot! Az Úr Jézus világ végéig megmaradó szeretetét a kezünkbe, mitöbb, a szánkba vehetjük, hogy éltető táplálékunk legyen. Felfedezhetőek a sebek, a közeledése, az Ő érinteni akarása. Irgalommal közeledik...
Az Úr Jézust királyként fogadják Jeruzsálemben. Hozsannát kiáltanak, örömteli ujjongásuk közepette ágakat lengetnek, és velük együtt ruháikat terítik az útra. A nagyhét eseményeinek fényébenaz üdvrivalgás a nép részéről meglephet minket, és elgondolkodtathat, hogy mennyire befolyásolható. Amikor a Messiást keresztre küldik, inkább már tömegnek neveznénk az egybegyűlteket. Még szerencse, hogy mindez a megváltásról szól, és nem kizárólag az emberről. A liturgiában megjelenik a passió, hogy előrevetítse az egyházi év legfontosabb hetének lényegét, hogy egy hét múlva a feltámadásra ébredjünk mi is.
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" - tartja a közmondás. A házasságtörő asszonyt középre állítva az írásudók és a farizeusok rá akarják venni Jézust, hogy ő is álljon be az ítélkezők sorába, hiszen a törvény szerint egyértelmű, hogy kövezés jár a tettéért. A Mester azonban máshonnan közelíti meg a dolgot: egyrészt nem lesz az "ítélkező kórus" tagja, másrészt nem akarja folytatni ezt a sort azzal, hogy az állásfoglalása után már őt is ítélet alá vonják. Ő az irgalmas szeretet oldaláról tekint az asszonyra: miután senki sem volt bűn nélkül a környezetében, bátorítja, felemeli. A nagyböjt hátralévő részében mi is rátalálhatunk erre a könyörületre, amikor saját belső világunkban nézünk szét, majd pedig egy jó szentgyónás keretében letesszük a bűneinket!
Az Úr Jézus talán leghíresebb példabeszédét halljuk a mai evangéliumban. Arról az atyai irgalomról fest gyönyörű képet, amely a Mennyei Atyában rejlik. Az atyai örökséget, a szülő iránti tiszteletet, megbecsülést, az élet iránt érzett felelősséget eltékozló fiú végül az apai ölelésben találja meg a biztonságot. Megtér, ami teljes elfordulást kíván az addigi életmódjától. Elég mélyre kellett süllyednie ahhoz, hogy vállalni tudja a "visszautat", amelyben nem a hosszú séta volt a legnehezebb. Esélyről, lehetőségről, igaz szeretetről szól ez a példabeszéd, melyet a Mesterünk értünk, bűnös emberekért fogalmazott meg.
A mai evangéliumban az Úr Jézus felhívja a figyelmünket a megtérésre. A fügefának esélyt kér a példabeszédben szereplő vincellér, hogy a szőlősgazda a kövekező évben már ne csak keresse a gyümölcsét, hanem vehessen is belőle. Bűnbánatunk, bocsánatkérésünk és a feloldozás újra és újra a gyümölcsözés esélyét adja.
Az Úr Jézus a mai evangéliumban elsősorban önvizsgálatra int, amikor arra buzdít, hogy a saját vétkeinket jelképező gerendát vegyük ki előbb a saját szemünkből, és csak utána fogjunk hozzá ahhoz, hogy embertársaink hibáit firtassuk. Nagyböjt előtt igazi ráhangoló üzenet ez: a tükörbe nézés az első lépés a megtérésben!
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.