Hirdetmények

Évközi 14. vasárnap

Évközi 14. vasárnap

A mai evangéliumi szakaszban azt olvashatjuk, hogy Jézus hazamegy Názáretbe. Az ácsot, Mária fiát látják benne, aki nem végzett rabbiképzőt, mégis tanít. A végbevitt csodákkal pedig egyáltalán nem tudnak mit kezdeni. Az emberi kíváncsiság szereti kikutatni sok mindennek a gyökerét: híres emberek származását, gyógynövények hatóanyagát, vagy éppen aktuális pletykák igazság-morzsáit. A Mester mindennapjait szemlélve nem tudtak ezeken túllépni. Inkább megbotránkoztak, mert talán ez volt az egyszerűbb. Az Úr Jézus pedig a "földijeit" is fel akarta emelni...


Évközi 13. vasárnap

Évközi 13. vasárnap

Az Úr Jézus a mai evangéliumban két csodát is tesz, meggyógyul a vérfolyásos asszony, és Jairus lányának feltámasztását is hallhatjuk. Mindkét esetben a hit dominál. A beteg asszony átfurakodik a tömegen, a zsinagóga elöljárója nagyon elszánt. Tudják mindketten, hogy csak Jézus az, aki segíthet. Ezt mi tudjuk a saját bajainkat szemlélve?


Évközi 12. vasárnap

Évközi 12. vasárnap

A tavon hajózó tanítványok nem érezték magukat biztonságban az alvó Jézus mellett. A vihar félelme úgy tűnt, hogy legyőzi őket. Felébresztették a Mestert, hogy csináljon már valamit. Az Úr Jézus parancsolt a szélnek, nyomban csend lett. Mi hogy vagyunk az életünk viharaival? Félünk, vagy elkezdjük felébreszteni a velünk egy hajóban lévő Mestert?


Évközi 11. vasárnap

Évközi 11. vasárnap

Az Úr Jézus az Isten országát egy földbe vetett maghoz hasonlítja, amely megérik az aratásra. Életünk, és tulajdonképpen a bennünket körülvevő világ is hasonló ívet rajzol. Mindnyájunk életében ez egy folyamat, melyre Isten meghívott minket. A végső célunk: végigjárva utunkat az Isten országába jutni, elnyerni azt a jutalmat, amelyet Isten ad nekünk. Az "érési" folyamat persze nem egyszerű, engedjük, hogy életünket öntözze az Úr a kegyelmével, neveljen a tanításával, éltessen szentségeivel!


Krisztus Testének és Vérének ünnepe, ÚRNAPJA

Krisztus Testének és Vérének ünnepe, ÚRNAPJA

Ha igazán ismerjük azt, akit meg szeretnénk ajándékozni, valamilyen személyre szabott ajándékkal igyekszünk kedveskedni neki. Megpróbáljuk átgondolni, minek örülne igazán. Úrnapján azt ünnepeljük, hogy az Úr Jézus ismer bennünket, átgondolta, hogy mivel tudna nekünk örömet szerezni. Gondolt arra, hogy ne legyünk egyedül, sose érezzük, hogy erőtlenek vagyunk. Így hát nem mást, mint ÖNMAGÁT adta az Oltáriszentségben. Asztalhoz hív ünnepi lakomára, amelyet csak el kell fogadnunk. Azt üzeni: Gyertek!


Pünkösdvasárnap

Pünkösdvasárnap

A feltámadás ötvenedik napján - ahogyan azt az Úr Jézus megígérte a mennybemenetele előtt - kiáradt a Szentlélek az apostolokra. Erő, bátorság töltötte el őket, aminek az lett a következménye, hogy a feltámadás öröme már nem csak egy belső kör egyéni érzése maradt, hanem elindult a misszió: elkezdték hirdetni szerte a világon, hogy Jézus a mi Királyunk, aki feltámadásával megnyitotta a mennyország kapuját. A Szentlélek bennünket is képessé tehet arra, hogy a környezetünkben legyen bátorságunk megvallani, hogy Krisztushoz tartozunk. Nem csupán akkor, amikor kérdeznek.


Urunk mennybemenetele

Urunk mennybemenetele

Amikor a hitvallást mondjuk, az Úr Jézussal kapcsolatos legfontosabb eseményeket a maguk egymásutániságában soroljuk, melynek egyike, hogy "fölment a mennybe". A feltámadás utáni találkozások alkalmával a Mester igyekszik elbúcsúzni, a tanítványok számára az irányt kijelölni. Szívükbe vési, hogy várják a Szentlelket, aki erővel, bátorsággal tölti majd el őket. Amikor szemléljük a mennybe ment Urat, váltsunk át egy szent várakozásba, a Pünkösdöt nyitott szívvel váró tanítványok egyike legyünk!


Húsvét 6. vasárnapja

Húsvét 6. vasárnapja

A mai evangéliumban az Úr Jézus barátainak nevez minket, tudtunkra adja, hogy Ő választott minket, és parancsba adja a szeretetet. Milyen jó, hogy ez Tőle indult, és a mi barátságunk, ragaszkodásunk, szeretetünk nem más, mint válasz ezekre az isteni szavakra! A megelőző szeretet egyúttal a példaadást is jelenti. Nekünk e minta alapján kell ebben fejlődnünk.


Húsvét 5. vasárnapja

Húsvét 5. vasárnapja

A múlt vasárnapi evangélium "Jó Pásztor"-képe után Jézus szőlőtőhöz hasonlítja magát. amikor minket a szőlővesszőkhöz hasonlít, ugyanúgy a szoros kapcsolatot világítja meg, mint a pásztor és a juhok esetében. Itt azonban még inkább az életről van szó. Táplálásról, energiáról, éltetésről. Egy a dolgunk, rajta maradni a szőlőtőkén, befogadni a Mester örök életre hívását!


Húsvét 4. vasárnapja

Húsvét 4. vasárnapja

Jó Pásztor vasárnapja - ez az elnevezés a mai evangéliumból az Úr Jézus egyik legfőbb tulajdonságára utal: úgy vezet bennünket, ahogy a rendes, becsületes pásztornak gondja van a nyájára. Ha a legnépszerűbb keresőbe beírjuk: "pásztor", elsőként a Wikipédia lexikon jelenik meg, melyben az első mondat így hangzik: A pásztor foglalkozás ősi állattartó mesterség, de életforma is. Krisztus Urunk megalapította a papságot, hogy a benne hívők egyrészt mind többen legyenek, másrészt igazi nyájként éljenek. A papi hivatások világnapján imádkozzunk lelkipásztorainkért, de önmagunkért is, hogy kölcsönösen törekedjünk minél inkább megismerni egymást, jó kapcsolatban lenni az Atya és a Fiú kapcsolatához hasonlóan. Komoly ez a mérce, van tehát hova fejlődnünk!


© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.