"Melyik az első a parancsok közül?" - teszi fel a kérdést egy írástudó az Úr Jézusnak. Kategóriák, sorrendek, minták, algoritmusok világában élünk és gondolkodunk. Próbálunk kapaszkodni. Legyek jó ember, álljam meg a helyem családtagként, közösségi emberként. Istenhívő létünk is eligazításra vár. Mi is megkérdezzük időről-időre az Urat, hogy merre tovább, hol keressünk prioritásokat. Isten, az embertárs és önmagunk szeretetében minden benne van. Éljünk vele!
A vak koldus meggyógyul a mai evangéliumban, visszanyeri a látását. Mindent odaad ezért, ledobja a köntösét is, amely egyetlen védelme volt. A két hete olvasott gazdag ifjú történetében a földi dolgokhoz való túlzott ragaszkodás tartotta vissza az egyébként szimaptikus fiatalembert Jézus követésétől. Bartimeus tanítvánnyá, követővé lett, mely példa számunkra.
A házasság felbonthatatlanságának kérdését feszegetik a mai evangéliumban a farizeusok. Tennénk ezt mi is, hiszen a válások kapcsán tulajdonképpen mindegyikünk családja érintett. Lázadunk sok parancs ellen, amikor bűnt követünk el, igazából ezt a lázadást testesítjük meg. Nehéz kérdés, hiszen ezen a területen kiemelten az érzelmeink dominálnak. Az elköteleződés - bármelyik hivatásban - akarati döntés, amely nem jelent garanciát a problémamentességre. Az eredethez, a kezdethez érdemes visszanyúlni: Isten azt mondta, hogy jó mindaz, amit alkotott. Az Úr erejében bízzunk!
Az evangélium Jézusa a vasárnapi evangéliumban egyszerre tűnik szelídnek és keménynek. Mondhatjuk: megszoktuk már. Az Úr mégsem szélsőséges, hiszen az a közösség, amelyet szervez, mindenki előtt nyitva áll. Az igazságot keresve mindnyájan hitre juthatunk. Ahhoz, hogy kitartsunk Isten mellett, néha magunkkal szemben is keménynek kell lennünk. Nem mindig sikerül még ekkor sem, hogy bűn nélkül éljünk, ekkor pedig fordulhatunk az irgalmas Istenhez!
A mai evangéliumi szakaszban Úr Jézus a szenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról tanítja övéit. Nem értik. Saját magukkal vannak elfoglalva. A Mester még az utolsó vacsorán, sőt, a kereszten is a tanítványaival törődik, annyira "megfeledkezett magáról". Tanuljunk Tőle, és forduljunk Istenünk és egymás felé!
"Ki nekem Jézus Krisztus?" Komoly kérdés, amely nem csupán a hívőket foglalkoztatja, még ha elsőre úgy is tűnik. Gyurkovics Tibor írja a Próba c. versében, hogy Jézusra mindenkinek választ kell adnia. A mai evangélium elénk tár válaszokat, amelyek kétezer évvel ezelőtt, az Úr Jézus korában fogalmazódtak meg. Valóban Őt tartom Messiásnak, Megváltónak? Nem magam akarom megváltani a saját életemet, világomat? Jézus, a Mester nem közömbös számunkra. Ki vagy Te, Uram?
A mai evangéliumban is az Úr Jézus egyik csodájának elbeszélését olvassuk. A legtöbb csoda gyógyítás volt. Mind testileg, mind lelkileg szükségünk van gyógyulásra, mert életünk során sok sebet kapunk. Van, amikor a testi gyógyulás vágya egészen erős bennünk, szeretnénk fittek, mozgékonyak, életerősek lenni. A lélek betegségével, pontosabban annak gyógyításával mintha kevésbé törődnénk. Nyugalom, biztonság, belső béke, elfogadás, szeretet... Mennyire vágyunk ezekre is. A Mester megadhatja!
Mindennapi életünk része a higiénia. Ezt a valamilyen szinten minden embert érintő kérdést veszik elő a farizeusok, amikor Jézus tanítványainál felfedezik, hogy a zsidó rituális tisztálkodási rítusok elmaradnak. Megdöbbentő, hogy ezek az eredetileg mély tartalmú gesztusok pusztán higiénikus témává válnak számukra. A nehézség ebben nyilván az, hogy fontos és szükséges a kézmosás, a tisztálkodás mindnyájunk számára, de vajon eljutunk-e mélyebbre ezen a téren, a lelkünk megtisztításáig?
A mai evangéliumi szakasz újra csak hozdoz magában furcsaságokat. Az élet kenyeréről szóló bőséges tanítás után - melyet az elmúlt hetekben hallottunk - többen kemény beszédnek értékelik az Úr Jézus szavait. A Mester azonban nem adja alább, a kinyilatkoztatásnak nem készül "light" változata. "Ti is el akartok menni?" Ez a kérdés talán az evangéliumi szakasz legmélyebb pontja. Péter apostol válaszában megtalálhatjuk a lényeget, amelyben nem értékelést, véleményt, nyafogást hallunk, hanem hitvallást. Hogy mi is tudjunk Krisztusnak válaszolni, kérjük a bátorság Szentlelkét!
Kenyérre vágyik a nép. Az Úr Jézus megszaporítja a kenyeret és a halat, ahogy a múlt vasárnapi evangéliumban hallottuk. A mai szakaszban olvashatjuk, hogy az emberek felkiáltanak: "Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Ő maga a táplálék, az élet kenyere. Azt mondja magáról a Mesterünk: "Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik."
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.