"Ki nekem Jézus Krisztus?" Komoly kérdés, amely nem csupán a hívőket foglalkoztatja, még ha elsőre úgy is tűnik. Gyurkovics Tibor írja a Próba c. versében, hogy Jézusra mindenkinek választ kell adnia. A mai evangélium elénk tár válaszokat, amelyek kétezer évvel ezelőtt, az Úr Jézus korában fogalmazódtak meg. Valóban Őt tartom Messiásnak, Megváltónak? Nem magam akarom megváltani a saját életemet, világomat? Jézus, a Mester nem közömbös számunkra. Ki vagy Te, Uram?
A mai evangéliumban is az Úr Jézus egyik csodájának elbeszélését olvassuk. A legtöbb csoda gyógyítás volt. Mind testileg, mind lelkileg szükségünk van gyógyulásra, mert életünk során sok sebet kapunk. Van, amikor a testi gyógyulás vágya egészen erős bennünk, szeretnénk fittek, mozgékonyak, életerősek lenni. A lélek betegségével, pontosabban annak gyógyításával mintha kevésbé törődnénk. Nyugalom, biztonság, belső béke, elfogadás, szeretet... Mennyire vágyunk ezekre is. A Mester megadhatja!
Mindennapi életünk része a higiénia. Ezt a valamilyen szinten minden embert érintő kérdést veszik elő a farizeusok, amikor Jézus tanítványainál felfedezik, hogy a zsidó rituális tisztálkodási rítusok elmaradnak. Megdöbbentő, hogy ezek az eredetileg mély tartalmú gesztusok pusztán higiénikus témává válnak számukra. A nehézség ebben nyilván az, hogy fontos és szükséges a kézmosás, a tisztálkodás mindnyájunk számára, de vajon eljutunk-e mélyebbre ezen a téren, a lelkünk megtisztításáig?
A mai evangéliumi szakasz újra csak hozdoz magában furcsaságokat. Az élet kenyeréről szóló bőséges tanítás után - melyet az elmúlt hetekben hallottunk - többen kemény beszédnek értékelik az Úr Jézus szavait. A Mester azonban nem adja alább, a kinyilatkoztatásnak nem készül "light" változata. "Ti is el akartok menni?" Ez a kérdés talán az evangéliumi szakasz legmélyebb pontja. Péter apostol válaszában megtalálhatjuk a lényeget, amelyben nem értékelést, véleményt, nyafogást hallunk, hanem hitvallást. Hogy mi is tudjunk Krisztusnak válaszolni, kérjük a bátorság Szentlelkét!
Kenyérre vágyik a nép. Az Úr Jézus megszaporítja a kenyeret és a halat, ahogy a múlt vasárnapi evangéliumban hallottuk. A mai szakaszban olvashatjuk, hogy az emberek felkiáltanak: "Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Ő maga a táplálék, az élet kenyere. Azt mondja magáról a Mesterünk: "Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik."
Jairus lányának feltámasztását meglehetősen részletesen tárja elénk a mai evangéliumi részlet. Nem gyakori a halottfeltámasztás az Úr Jézus nyilvános működése alatt. Isteni erejét, hatalmát soha nem szenzációkeltésre használja, hanem a hit megerősítésére. Vessük bizalmunkat Istenbe, vagyis hittel mondjuk ki: "Legyen meg a Te akaratod!"
A földbe vetett mag és a felnövekvő mustármag példabeszéde szerepel a mai evangéliumban, mely arra akar tanítani bennünket, hogy az életünkben hagyjuk meg Istennek azokat a dolgokat, amelyek irányítása az Ő kezében van a legjobb helyen. Ez nem könnyű. Kimondani: "legyen meg a Te akaratod", amikor - valljuk meg őszintén - imáinkban gyakran kérjük az Urat arra, hogy a mi elképzelésünk feleljen meg az isteni akaratnak. A földbe vetett mag az Úr Jézus példázata szerint magától hoz termést. Magától az Istentől.
Dicsérd, Sion, Üdvözítőd: Jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked!
Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dicsérheted.
Nagy dologról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk,
Estelén a búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk.
Hangosan hát fönnesengjen, ujjongjon és égre csengjen zengő lelkünk hangja ma!
Mert mit ajkunk most magasztal: amaz ünnep, amaz asztal, amaz első lakoma.
A Szentlélek eljövetelével elindult Jézus egyháza. Kezdetét veszi a misszió, az igehirdetés. A küldetés mibenléte egyértelmű volt az apostolok számára eddig is, Pünkösd napján megkapták hozzá az erőt és a bátorságot. Akik bérmálkoznak, ugyanezt élhetik át! Akik pedig már a keresztény beavatás teljességében vannak, számukra megerősítés, új lendület a mai nap!
Márk evangéliumának utolsó mondataiban krisztusi küldetést kapnak a tanítványok, rajtuk keresztül pedig minden kor keresztényei. A feladat az evangélium örömének hirdetése. Ez nem megy leszegett fejjel. Mai kutatások szerint az okoseszközök egyre nagyobb mértékű használata egyfajta meggörnyedő testtartást eredményez. És még mennyi minden van, ami befelé, magunkba fordít minket. Az Úr Jézus mennybemenetele az apostolok tekintetét fizikailag is felemelte. Miközben várjuk az Erőt, a Szentlelket, ne felejtsük el, hogy a Mester megmutatta azt az utat, amely a végső célunkhoz vezet!
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.