A dúsgazdag és a szegény Lázár példázata egyértelművé teszi számunkra, hogy a földi életünkben dől el örök sorsunk. Szeretnénk Isten Országába jutni. Nem is kérdés: ép eszű ember miért ne szeretne örökké boldog lenni? A kulcsszó a törekvés. Ezt fogja nézni a mi Urunk, amikor számadásra szólít minket. Ismeri a természetünket, a személyiségünket, minden testi-lelki nyavalyánkat. A fókuszkérdés egyértelmű: törekedtél?
A hűltlen intézőről szóló jézusi példabeszéd az okosságot emeli ki. Azt a leleményességet, amely kell, hogy párosuljon az Isten iránti hűségünkhöz. Az Ő oldaláról személve ez azt jelenti, hogy tudjunk okosan bánni a földi dolgokkal, a helyén kezelve mindent, az üdvösség szolgálatába állítva. Amint nem így viszonyulunk a pénzhez, a tárgyakhoz, az evilág nyújtotta eszközökhöz, gyengül az Úr iránti hűségünk, mert megosztott lesz a szívünk.
A tékozló fiút, az irgalmas atyát és a méltatlankodó testvért jól ismerjük az Úr Jézus legismertebb példabeszédéből. Megszólal itt még valaki, az atyai ház egyik szolgája, aki - miután a kisebbik fiú léha életét hátrahagyta, és visszatért atyjához - elújságolja az otthon maradt testvérnek, hogy "megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt." A hízlalt borjú a Mennyei Atya végtelen szeretetét jelzi. Rá tudok csodálkozni erre, amikor az életemet sikerül újra Isten felé terelgetnem? Mit szólok ahhoz, ha a környezetemben valaki megtér?
"Aki nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom." Valljuk be őszintén, nem feltétlenül szimpatizálunk ezzel a jézusi mondattal. Ez a kijelentés tulajdonképpen buzdítás, az út kijelölése, iránytű, amely segíthet krisztusi módon tájolni az életünket. Valóban ilyen volna Krisztus követése? Sokkal megnyerőbb, amikor a csodatevő, sokakat megszólító Jézust látjuk. A Mester a "mindent" kéri tlünk, nem csupán a lelkes, könnyed, egyszerű pillanataink neki ajándékozását, hanem a vontatott, nehéz és bonyolult pillanatainkban is azt kéri, hogy Rá tekintsünk. A "minden" odaadása nem elveszítést, hanem a teljességet jelenti.
Szent Lukács evangéliumának erre a vasárnapra kijelölt szakaszában az alázatról tanít bennünket az Úr Jézus. Vendégségben válogatták az első helyeket a meghívottak. A Mester példabeszéddel reagál a helyzetre, melynek végén megjegyzi: az igazak feltámadásakor kapott jutalom legyen a tetteink mozgatórugója. Nyilván fontos az előzékenység, udvariasság, bizonyos protokoll-szabályok megtartása, de rájöhetünk: az sokkal izgalmasabb kérdés, hogy Isten hogy lát bennünket. Vajon állít-e rangsort? Majd kiderül, addig is nincs más feladatunk, mint törekedni az életszentségre!
A mai evangéliumban felteszi valaki a kérdést az Úr Jézusnak: "Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Felmerülhet bennünk, hogy vajon miért jutott ez a kérdező eszébe. Talán azért, mert mi is el szoktunk azon gondolkozni, hogy a miénk lesz-e az üdvösség... Üdvözíteni Isten képes. Ő az, aki magához vonz. Ezzel együtt azt mondja a Mester: "Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak." Tehát a végcélunk eléréséhez bizony mi is kellünk!
A mai evangéliumban az úr Jézus így szól: "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön." Még azt is hozzáteszi, hogy szakadást jött hozni erre a földre. Gyurkovics Tibor: Próba c. verse nagyon is idevág:
"Jézus próbakő. / Jézusra mindenkinek választ kell adnia."
Kérjük a Szentlélek tüzét, hogy lobbantsa lángra szívünket, és világosítsa meg értelmünket, hogy jó választ adjunk!
"Ahol a kincsetek, ott a szívetek is!" Földi életünkben igazán művészi feladat a hangsúlyokat, arányokat megtalálni. Eldönteni, hogy mi, vagy ki a fontos. Az Úr Jézus azonban nem csupán értéktárat vonultat fel tanításával, hanem magát az életet. Aki őt választja, még ha bukdácsolva is, de Isten Országa felé tart. Aki benne bízik, még ha néha pislákol is az éberség lángja, szüntelenül tudatában lesz annak, hogy Valaki szereti, és hazavárja!
Az evangéliumban Mária és Márta jelenik meg az Úr Jézus körül, egyikük a szolgáló szeretettel, másikuk a figyelmével ajándékozza meg vendégüket. Mindenki jót akar, mégis Márta horkan fel, és kéri számon a Mesteren a testvére kényelmességét, de talán még azon is fennakad, hogy az Úr ezt nem vette észre. Mindkét hozzáállás nagyon fontos: a mindennapi teendők elvégzése, a vendég kiszolgálása, de legalább olyan lényeges kell, hogy legyen a lelki dolgokkal való törődés, a Mester hallgatása is. Ha ez utóbbi elhanyagolódik, hamar köszöbön a méltatlankodás, a belső békétlenség. Ezért érdemes a jobbik részt választani!
Az évközi vasárnapokon az Úr Jézus tanító körútjának egy-egy epizódját halljuk a felolvasott evangéliumokban, ezúttal egy találkozásokat megörökítő részt hallhatunk Lukács evangéliumából. A Mesterrel való találkozás akkor az igazi, hogyha az egész lényünket átjárja. Nem arról van szó, hogy ne törődjünk a földi dolgokkal, hanem arról, hogy mindig legyen előttünk a cél: Isten Országa!
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.