Az evangéliumban az Úr Jézus bátorít bennünket, háromszor is elhangzik: ne féljetek! Hitvallásra buzdít, ha megvalljuk Őt, Ő is megvall minket a Mennyei Atya előtt. Így válunk tanúságtevőkké, akik közösséget alkotva építik Isten Országát!
1. A jövő vasárnap országos gyűjtés lesz a Szentszék javára, előre is köszönjük nagylelkű adományaikat!
2. A héten kedden, szerdán és csütörtökön nem lesznek szentmisék templomainkban.
3. A héten plébániánk irodája szabadság miatt csak kedden 15.00-18.00 óráig és pénteken 11.00-12.00 óráig lesz nyitva.
4. Továbbra is várjuk az ősszel induló bérmálási felkészítőre középiskolások jelentkezését, valamint a szintén ősszel induló katekumen csoportunkba mindazokat a felnőtteket, akik szeretnének megkeresztelkedni, elsőáldozók és bérmálkozók lenni, vagy áttérni a katolikus hitre. Jelentkezni a plébániánk honlapján található elektronikus űrlapokon lehet.
5. Mindazok számára, akik megrendelték Seregély István: “Szűz Mária levelei” c. könyvét, a sekrestyében, vagy az irodában átvehetik 900 Ft/db áron.
6. A jubiláns házaspárok hálaadó szentmiséjét szeptember 2-án (szombat) délelőtt tartják a győri Püspökvár udvarában mindazoknak, akik idén ünneplik szentségi házasságkötésük öttel osztható (5., 10., 15., stb) évfordulóját. Jelentkezni plébániánk honlapján és az irodában lehet a férj neve, a feleség leánykori neve, valamint a szentségi házasságkötés helye és ideje megadásával. Jelentkezési határidő: 2023. augusztus 4. péntek.
A megbocsátás emberi életünk, mindennapi küzdelmeink talán legnehezebbje. Péter apostol az evangéliumban megkérdezi Mesterét: hányszor kell megbocsátani, talán hétszer? Az Úr Jézus először a "hetvenszer hétszer" kifejezéssel jelzi, hogy mindannyiszor így kellene tennünk, majd egy példabeszéddel rávilágít, hogy Isten irgalmassága, az emberek felé irányuló megbocsátó szeretete felülmúlhatatlan. Ha ez valóban átjárja a lelkünket, akkor nem lehetetlennek tűnő vállalkozás lesz a megbocsátás útja, hanem erőt adhat a túlcsorduló könyörület!
A mai vasárnap evangéliumi szakaszát (Mt 18, 15-20) olvasva olyan fogalmak juthatnak eszünkbe, mint közösség, felelősség, kiengesztelődés, egyetértés. Érezzük, hogy ezek nem csupán szép szavak, hanem egész életünket meghatározó, válaszokra felhívó valóságok. Isten nélkül hosszú távon nem lehetünk boldogok. Ahhoz, hogy élhető legyen a körülöttünk lévő világ, az emberi kapcsolataink, hogy tudjunk felelősséget érezni embertársaink iránt, és ebből cselekedetek fakadjanak, ehhez bizony az Úrra van szükségünk. Találjunk rá az imádságban az erőforrásra, a kinyújtott isteni kézre!
"Hát ti, kinek tartotok engem?" - kérdezi az Úr Jézus a tanítványaitól. A kérdés a mi életünkben is megkerülhetetlen. Az erre adott válasz fejezi ki a hitünket. "Nem magánügy a hitünk" - halljuk sokszor a misszióra, tanúságtételre irányuló kijelentést, ám a személyes megvallás az alapja mindennek. Ha csupán általánosságban kellene viszonyulnunk az Úrhoz, akkor e viszonyulás mértéke határozna meg mindent. Ilyenkor fordul elő, hogy egy szép történetnek gondoljuk az egész Krisztus-eseményt, amit vagy elhiszünk, vagy nem. A Péternek adott kulcsok kapcsán is feljöhet bennünk egy, a mennyország kapujában fel-alá járkáló szakállas ember képe, aki kedvére dönt az oda való bejutásról. Ha nincs személyes válaszunk az Úr Jézus kérdésére, fennáll a veszélye, hogy meseszerű elemekre alapozzuk vallásosságunkat. Jézus Krisztusra kell!
