A papi hivatások világnapján egyházunk az Úr Jézust, mint jó Pásztort állítja elénk. Az evangéliumban azt mondja magáról: "én vagyok az ajtó". Rajta keresztül juthatunk el végső célunkhoz, a mennyországba!
1. A Szűzanya hónapjában májusi litániára várjuk a Kedves Híveket a Szent Imre templomba az esti szentmisék előtt 17.40-től, a Jézus Szíve templomba szerdán és pénteken reggel 6.40-től, szombaton este pedig 17.40-től.
2. A Szent Imre templomban a jövő héttől kezdődően a hétköznapi szentmiséket a templomban tartjuk.
3. A héten elsőpéntek lesz, a szokott időben tervezem betegeink felkeresését.
4. A május 24-28-ig tartó erdélyi zarándoklatunkra még 2 hely van, május 4-én (csütörtök) 18.00 óráig lehet jelentkezni István atyánál, vagy az irodában.
5. Továbbra is várjuk az augusztus 14-18-ig megrendezendő hittantáborunkba a leendő 2-8. osztályos hittanosok, valamint középiskolások és egyetemisták jelentkezését a plébániánk honlapján található elektronikus űrlapon május 12-ig.
6. Hencz Márton papszentelésére és újmiséjére plébániai közösségünk egy kelyhet és paténát ajándékoz. Aki szeretne ehhez hozzájárulni, köszönettel fogadjuk adományát a Jézus Szíve templomban a hátsó ajtónál megjelölt perselybe, a Szent Imre templomban pedig a Boldog Brenner János ereklye melletti állóperselybe. Az ajándék fotója a perselyeknél megtekinthető.
7. „Holtak nyomában, avagy kikről mesélnek a sírok” c. temetői séta indul a soproni régi katolikus temetőben május 7-én (vasárnap) 15.00 órakor. Bővebben a kitett plakáton tájékozódhatunk.
A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus jó pásztorként mutatkozik be. Olyan Isten ő, aki vigyáz ránk, ismer minket, vezetni akar. Amikor mindezt halljuk, észrevesszük, hogy nem mindig halljuk a hangját. Sokan bégetnek a nyájban, olyanok is, akik nem ezeket a jókat akarják; hamar megbélyegezzük egymást, fekete bárányt találunk. Magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem Istennel. A mai ünnepen a mi Jó Pásztorunk halk, szelíd szavával mégiscsak meghív bennünket, mégpedig arra, hogy vele legyünk. Egészen a menny kapujáig akar vezetni a szavával!
Lukács evangéliuma segítségével ismét az Úr Jézus feltámadását követő egyik jelenésnek lehetünk tanúi, mely egészen szemléletes. Érzékek és érzések, melyek mind a megtapasztalást akarják aláhúzni. Az apostolokéhoz hasonlóan velünk is olykor megesik, hogy felüti a fejét a félelem, az ijedtség, amikor Isten be akar lépni az életünkbe. Mi nem így, vagy úgy képzeltük. Számunkra más helyzet komfortosabb lett volna. Amikor lemondunk a saját elképzeléseinkről, amikor tudunk elengedni dolgokat, akkor adunk teret a Feltámadottnak. Teljesen biztos, hogy ekkor szűnik a félelem, az ijedtség és a kétely, helyébe pedig a hit talaján az öröm, a béke és a ráhagyatkozás biztonsága költözik!
Tamás apostol kerül a figyelmünk középpontjába az evangéliumi szakasz hallatán. Ő "hiszi, ha látja" az Úr Jézus feltámadását. Tamáskodik. Sokszor tesszük ezt mi is, amikor Isten életünkben való jelenlétét, irgalmas szeretetét firtatjuk. Jó módszer lehet, ha figyelmünk középpontjába inkább a Feltámadottat helyezzük. Ha Rá tekintünk, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba is haladunk. "Én Uram, én Istenem!" Tamás apostol hitvallása - látva az Üdvözítőt - mélyebbnek tűnik, mint a többieké.
