A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük a Húsvét utáni ötvenedik napon. Vigasztalónak mondja az Úr Jézus az evangéliumban. Ezek szerint életünk támasza, hiszen amikor keressük az utunkat, igazán jó, ha eltévelyedéseink után megtapasztaljuk az irgalmat, a szeretetteljes vigasztalást. Vianney Szent János írja: "A Szentlélek a mennyországba akar vinni; csak mondjunk igent, és engedjük, hogy vigyen!"
1. Városunk azon fiataljai, akik az idei évben készültek fel a keresztény nagykorúság szentségére, a holnapi napon, Szűz Mária, az Egyház anyja emléknapján bérmálkoznak a Szent Mihály templomban. Délelőtt 10.00 órakor a plébániákon felkészítettek, délután 15.00 órakor pedig a Szent Orsolya iskola diákjainak szolgáltatja ki a bérmálás szentségét főpásztorunk.
2. Gyalogos zarándokokat fogadunk a Jézus Szíve templomban hétfőn délután, akik 15.00 órakor szentmisét mutatnak be, megemlékezve Szűz Máriáról, az Egyház anyjáról. Szeretettel látjuk a helybéli híveket is!
3. Plébániánk honlapján elérhetők az ősszel induló új csoportjaink és felkészítők előzetes igényfelmérő űrlapjai. Tervezünk indítani baba-mama klubot hétköznap délelőtt, 5-8. osztályosoknak ifjúsági közösséget, ezen kívül a beavató szentségek felvételére felkészítő, kétéves katekumenátust, valamint középiskolások számára bérmálási felkészítőt. Részletek a honlapon olvashatók.
4. A Szent Imre templom kertjének önkénteseivel és új koordinátorával sikerült áttekinteni és beosztani a felmerülő feladatokat. Fűnyírásra, valamint a rózsák körül és az új sövény mentén kapálásra várjuk még önkéntesek jelentkezését, akár úgy is, hogy valaki kötetlenül egy-két órát tud vállalni. Jelentkezni István atyánál lehet.
5. Már most jelezzük, hogy a Plébániai Tanácsadó Testület tagjait megbeszélésre várjuk június 17-én (péntek) 18.30-kor az 1-es közösségi terembe. Megjelenésükre feltétlenül számítunk!
A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus jó pásztorként mutatkozik be. Olyan Isten ő, aki vigyáz ránk, ismer minket, vezetni akar. Amikor mindezt halljuk, észrevesszük, hogy nem mindig halljuk a hangját. Sokan bégetnek a nyájban, olyanok is, akik nem ezeket a jókat akarják; hamar megbélyegezzük egymást, fekete bárányt találunk. Magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem Istennel. A mai ünnepen a mi Jó Pásztorunk halk, szelíd szavával mégiscsak meghív bennünket, mégpedig arra, hogy vele legyünk. Egészen a menny kapujáig akar vezetni a szavával!
Lukács evangéliuma segítségével ismét az Úr Jézus feltámadását követő egyik jelenésnek lehetünk tanúi, mely egészen szemléletes. Érzékek és érzések, melyek mind a megtapasztalást akarják aláhúzni. Az apostolokéhoz hasonlóan velünk is olykor megesik, hogy felüti a fejét a félelem, az ijedtség, amikor Isten be akar lépni az életünkbe. Mi nem így, vagy úgy képzeltük. Számunkra más helyzet komfortosabb lett volna. Amikor lemondunk a saját elképzeléseinkről, amikor tudunk elengedni dolgokat, akkor adunk teret a Feltámadottnak. Teljesen biztos, hogy ekkor szűnik a félelem, az ijedtség és a kétely, helyébe pedig a hit talaján az öröm, a béke és a ráhagyatkozás biztonsága költözik!
Tamás apostol kerül a figyelmünk középpontjába az evangéliumi szakasz hallatán. Ő "hiszi, ha látja" az Úr Jézus feltámadását. Tamáskodik. Sokszor tesszük ezt mi is, amikor Isten életünkben való jelenlétét, irgalmas szeretetét firtatjuk. Jó módszer lehet, ha figyelmünk középpontjába inkább a Feltámadottat helyezzük. Ha Rá tekintünk, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba is haladunk. "Én Uram, én Istenem!" Tamás apostol hitvallása - látva az Üdvözítőt - mélyebbnek tűnik, mint a többieké.
