Isten Igéjének vasárnapja

Ezen a vasárnapon fordítsuk figyelmünket a Szentírásra! A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus is a "tekercsből", Izajás próféta írásából indul ki. Akkurátusan foglamazza meg Szent Lukács evangélista: "Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött." Eligazít bennünket is ez a mellékesnek tűnő két mondat. Egyrészt segít abban, hogy megfelelő helyén kezeljük a Bibliát úgy a szívünkben, mind a polcon a lakásban, másrészt például állítja a zsinagógában összegyűlteket, akik minden porcikájukkal Isten üzenetére fókuszáltak. Mindnyájunkat arra indítson ez a vasárnap, hogy jobban összpontosítsunk Isten üzenetére, találjuk meg a megfelelő helyét a szívünkben, meg a könyveink között is!

1. Hálásan köszönjük mindazoknak, akik kitöltötték a szinódusi kérdőíveket. Ezek feldolgozása folyamatban van, reméljük, hogy plébániai közösségünk jövőjével kapcsolatosan is több minden kirajzolódik belőle.

2. A Jézus Szíve templomban a tervek szerint még januárban kivételre kerülnek a még helyükön lévő színes üvegablakok, valamint a homlokzati rózsaablak visszaépítését tervezi a kivitelező. A munka nagyjából egy hónapot fog csúszni, hiszen az ablakok kivételekor tartószerkezeti problémák kerültek feltárásra, melyek megoldása időigényes.

További hírek

Húsvét 4. vasárnapja

Húsvét 4. vasárnapja

A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus jó pásztorként mutatkozik be. Olyan Isten ő, aki vigyáz ránk, ismer minket, vezetni akar. Amikor mindezt halljuk, észrevesszük, hogy nem mindig halljuk a hangját. Sokan bégetnek a nyájban, olyanok is, akik nem ezeket a jókat akarják; hamar megbélyegezzük egymást, fekete bárányt találunk. Magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem Istennel. A mai ünnepen a mi Jó Pásztorunk halk, szelíd szavával mégiscsak meghív bennünket, mégpedig arra, hogy vele legyünk. Egészen a menny kapujáig akar vezetni a szavával!


Húsvét 3. vasárnapja

Húsvét 3. vasárnapja

Lukács evangéliuma segítségével ismét az Úr Jézus feltámadását követő egyik jelenésnek lehetünk tanúi, mely egészen szemléletes. Érzékek és érzések, melyek mind a megtapasztalást akarják aláhúzni. Az apostolokéhoz hasonlóan velünk is olykor megesik, hogy felüti a fejét a félelem, az ijedtség, amikor Isten be akar lépni az életünkbe. Mi nem így, vagy úgy képzeltük. Számunkra más helyzet komfortosabb lett volna. Amikor lemondunk a saját elképzeléseinkről, amikor tudunk elengedni dolgokat, akkor adunk teret a Feltámadottnak. Teljesen biztos, hogy ekkor szűnik a félelem, az ijedtség és a kétely, helyébe pedig a hit talaján az öröm, a béke és a ráhagyatkozás biztonsága költözik!


Húsvét 2. vasárnapja

Húsvét 2. vasárnapja

Tamás apostol kerül a figyelmünk középpontjába az evangéliumi szakasz hallatán. Ő "hiszi, ha látja" az Úr Jézus feltámadását. Tamáskodik. Sokszor tesszük ezt mi is, amikor Isten életünkben való jelenlétét, irgalmas szeretetét firtatjuk. Jó módszer lehet, ha figyelmünk középpontjába inkább a Feltámadottat helyezzük. Ha Rá tekintünk, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba is haladunk. "Én Uram, én Istenem!" Tamás apostol hitvallása - látva az Üdvözítőt - mélyebbnek tűnik, mint a többieké.


© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.