Ezen a vasárnapon fordítsuk figyelmünket a Szentírásra! A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus is a "tekercsből", Izajás próféta írásából indul ki. Akkurátusan foglamazza meg Szent Lukács evangélista: "Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött." Eligazít bennünket is ez a mellékesnek tűnő két mondat. Egyrészt segít abban, hogy megfelelő helyén kezeljük a Bibliát úgy a szívünkben, mind a polcon a lakásban, másrészt például állítja a zsinagógában összegyűlteket, akik minden porcikájukkal Isten üzenetére fókuszáltak. Mindnyájunkat arra indítson ez a vasárnap, hogy jobban összpontosítsunk Isten üzenetére, találjuk meg a megfelelő helyét a szívünkben, meg a könyveink között is!
1. Hálásan köszönjük mindazoknak, akik kitöltötték a szinódusi kérdőíveket. Ezek feldolgozása folyamatban van, reméljük, hogy plébániai közösségünk jövőjével kapcsolatosan is több minden kirajzolódik belőle.
2. A Jézus Szíve templomban a tervek szerint még januárban kivételre kerülnek a még helyükön lévő színes üvegablakok, valamint a homlokzati rózsaablak visszaépítését tervezi a kivitelező. A munka nagyjából egy hónapot fog csúszni, hiszen az ablakok kivételekor tartószerkezeti problémák kerültek feltárásra, melyek megoldása időigényes.
"Maradjatok meg szeretetemben!" Az Úr Jézus ezt tűzi ki e földi életre célul. Örök távlatként pedig a mennyországba hív meg: "gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt!" Az élet viszontagságai ellenére, Jézusba kapaszkodva teljes lehet az örömünk. Milyen jó, hogy a barátai lehetünk, ehhez pedig egyet kér: tartsuk meg a parancsokat!
A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus jó pásztorként mutatkozik be. Olyan Isten ő, aki vigyáz ránk, ismer minket, vezetni akar. Amikor mindezt halljuk, észrevesszük, hogy nem mindig halljuk a hangját. Sokan bégetnek a nyájban, olyanok is, akik nem ezeket a jókat akarják; hamar megbélyegezzük egymást, fekete bárányt találunk. Magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem Istennel. A mai ünnepen a mi Jó Pásztorunk halk, szelíd szavával mégiscsak meghív bennünket, mégpedig arra, hogy vele legyünk. Egészen a menny kapujáig akar vezetni a szavával!
Lukács evangéliuma segítségével ismét az Úr Jézus feltámadását követő egyik jelenésnek lehetünk tanúi, mely egészen szemléletes. Érzékek és érzések, melyek mind a megtapasztalást akarják aláhúzni. Az apostolokéhoz hasonlóan velünk is olykor megesik, hogy felüti a fejét a félelem, az ijedtség, amikor Isten be akar lépni az életünkbe. Mi nem így, vagy úgy képzeltük. Számunkra más helyzet komfortosabb lett volna. Amikor lemondunk a saját elképzeléseinkről, amikor tudunk elengedni dolgokat, akkor adunk teret a Feltámadottnak. Teljesen biztos, hogy ekkor szűnik a félelem, az ijedtség és a kétely, helyébe pedig a hit talaján az öröm, a béke és a ráhagyatkozás biztonsága költözik!
© Soproni Szent Imre Római Katolikus Plébánia 2011-2020 Minden jog fenntartva.